Ezen a napon nincs szentmise. Egész lényünkkel, pszichénkkel, lelkünkkel, fizikumunkkal a nagypénteki eseményekre kell figyelnünk. Nagypéntek a gyász és fájdalom napja.
Délután szokás a keresztútjárás (mely búcsú elnyerésével jár).
Isten legnagyobb történelmi tettét ünnepeljük: idő és tér megváltását, a teljes emberiség megváltását.
Az egész nagypénteki szertartás egy elmélkedés. Felhangzik a János-passió, vannak olvasmányok, könyörgések és van áldozás is. Ezért alakult ki a népies csonka-mise elnevezés. (A hasonlóság miatt.)
A szertartás központi eleme a Kereszt (leleplezése) felmutatása és a hódolat. A keresztre való feltekintés megmenekülés, vagyis az üdvözülés pillanata: "Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen." (Jn 3,15)
A keresztény számára a kereszt nem csupán egy tárgy, hanem megváltásunk eszköze. Ezen a napon különös módon tekintünk fel a keresztre, és rajta arra, 'akit keresztül szúrtak'. Tulajdonképpen a mai napon az emberi beszéd és okoskodás elnémul, elhallgat, és mindenki (az egész természet) leborul, hódol teremtője előtt. Ez a mai nap: hódolat Az előtt, aki 'magára vette bűneinket'.
Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged! Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!
