A húsvéti liturgiában eredetileg frank szokás alapján egy kőből (Krisztus-szimbólum) új tüzet csiholnak, és ezt áldják meg. Népszokás szerint pedig innen gyújtották meg a kialudt otthoni tűzhelyet is!
A húsvéti gyertyát öröm kíséri. A diakónus (vagy pap) felkiáltása (Krisztus világossága), majd az Örömének. A húsvéti gyertya és a mögötte vonuló menet arra a tűzoszlopra és népre emlékeztet, amelyben Jahve járt azon az éjszakán a fogságból kivezetett izraeli nép előtt, és mutatta a szabadság felé vezető utat.
A víz, melyet megáldanak ezen az éjszakán, az élet jelképe. "Az újjászülető természet" is hirdeti, hogy Jézus Krisztus feltámadt. Mi a vízből születtünk újjá, és lettünk a feltámadás boldog tanúi a világban. Aki ezen az éjszakán részesül a keresztség szentségében, annak ez örök emlék lesz lelkében, melyhez (ha elesik és rossz útra tér) mindig, mint forráshoz vissza tud menni.
A feltámadási körmenet talán a 'leglátványosabb' rész ma. A századok során alakult liturgiája. Volt olyan időszak is, amikor a nép nem vett részt rajta, mivel túl korán volt. A körmenet eucharisztikus, de a monstranciát vivő pap előtt a feltámadt Krisztust szimbolizálja a húsvéti gyertya és a feltámadt Jézus szobra ("Alleluja szobor"). A körmenet hirdeti az egész népnek (a nem hívőknek is), hogy Jézus feltámadt, és ez a mi legnagyobb örömünk.
XII. Piusz pápa helyezte az éjszakai órákra 1955-ben a vigília liturgiáját. Magyarországon 1990 előtt politikai okokból nem lehetett az éjszakai liturgiát gyakorlattá tenni, mert minden utcai gyülekezésnek a sötétedés előtt be kellett fejeződnie.
A húsvéti vigília liturgiája tartalmaz még más szimbólumokat is, mint például a tömjén, vagy az olaj (keresztségkor). Ezekre nem térünk ki. A lényeges továbbra is, hogy a szertartásra figyeljünk, elmélkedve hallgassuk a szent szövegeket. Az Egyház mint Anya kíván minket vezetni ezen a szent éjszakán is, hogy együtt találkozzunk majd Jézussal (a Feltámadottal) az emmauszi úton...
