Wlodimierz Redzioch: - Hogy néz ki XVI. Benedek és az ő ceremonáriusa közti együttműködés? Határoz valamiről a pápa?
Mons. Guido Marini: - Először is hangsúlyozni szeretném hogy az istentiszteletek, amiket a Szentatya vezet, az egész egyház számára viszonyítási pont kell, hogy legyenek. A pápa a legfőbb pap, az, aki bemutatja az Egyház áldozatát, az, aki liturgikus tanítást ad a celebráció által – vagyis mindenki számára viszonyítási pont. Ezt a magyarázatot tekintve könnyebb megérteni, hogy miben áll a pápai ceremoniárius és a Szentatya közti együttműködés stílusa. A pápai liturgia szervezésénél úgy kell eljárni, hogy az kifejezze a Szentatya hiteles liturgikus irányultságát. Ezért aztán a pápai ceremoniárius alázatos és hűséges szolgája kell, hogy legyen az egyház liturgiájának. A leges legelejétől fogva megértettem, hogy mi az én munkám a Pápai Ligurgikus Cselekmények Hivatalában.- Láthatjuk, hogy XVI. Benedek pápa változtatásokat vezetett be a liturgikus ünneplésekben. Hogyan foglalhatnánk össze ezeket a változásokat?
- Úgy gondolom, hogy ezeket a változtatásokat a következőkben foglalhatjuk össze: Mindenek előtt ezek a változtatások a múltból eredeztethető folytonos fejlődés logikája alapján adódtak. Vagyis nem foglalkozunk a múlttal való szakítással, és a korábbi pontifikátusokkal való párhuzamba helyezéssel. Másodszor, a bevezetett változtatások a liturgia valódi szellemének felelevenítését szolgálják, amit a II. Vatikáni Zsinat is akart. „A liturgia belső szépségének 'tárgya' maga Krisztus, aki feltámadt és megdicsőült a Szentlélekben, művébe foglalja az Egyházat.”
- A Kereszt felé irányuló celebráció, a térdelve és nyelvvel történő szentáldozás, a hosszabb csend és elmélkedés – ezek a leginkább szembetűnő változtatások, amiket XVI. Benedek vezetett be. Sajnos, sok ember nem érti ezeknek a változtatásoknak a teológiai és történeti összefüggéseit, és ami még rosszabb, úgy gondolják, hogy ez „visszatérés a múltba”. Ki tudná röviden fejteni ezen változtatások értelmét?
- Az igazat megvallva, hivatalunk több tanúságtételt kapott a hívek részéről, akik kedvezően fogadták a pápa által bevezetett változtatásokat, mivel a liturgia hiteles megújítását látják ezekben. Néhány változtatás jelentőségét illetően néhány reflexiót fogok összefoglalóan mondani. A Kereszt felé való celebráció a liturgikus ima helyes irányát hangsúlyozza - vagyis Isten felé. Imádság alatt a hívek ne egymást nézzék, hanem tekintetüket a Megváltó felé irányítsák. A térdelő embereknek való áldoztatás az imádás fontosságára céloz, egyrészt, mint a celebráció alapvető elemére, másrészt, egy olyan elengedhetetlen hozzáállásra, amikor Isten Eucharisztiában való tényleges jelenlétének misztériumát szemléljük. A liturgikus ünneplés során az imádság különféle formát ölt: szavak, énekek, zene, testtartás és csend. Továbbá a csend pillanatai valóban részt engednek venni az istentisztelet cselekményében, és ami még ennél is több, belülről idézi elő az imádság minden egyéb formáját.
- A pápa jelentőséget tulajdonít a liturgikus öltözékeknek. Ez tisztán egy egyfajta esztéticizmus formája?
- Azért, hogy jobban megértsük a pápa szépségről felfogott elképzelését, mint ami a liturgikus ünneplés egy igen fontos eleme, a „Sacramentum caritatis” apostoli buzdítást szeretném idézni. „Ez a hit és az istentisztelet közti megfelelés különös módon megnyilvánul a szépség gazdag teológiai és liturgikus kategóriájában. Mint a keresztény kinyilatkoztatás maradványa, a liturgia szorosan kapcsolódik a szépséghez: és ez a veritatis splendor. [ … ] Ez már nem esztéticizmus, hanem egy konkrét út, ahol Isten szeretetének igazságával találkozunk Krisztusban, ami magához vonz minket, és megvilágosít minket, továbbá képessé tesz bennünket, hogy kiemelkedjünk magunkból, és igazi meghívásunk felé vonz minket, ami szeretet. A legigazibb szépség az Isten szeretete, aki határozottan kinyilatkoztatta nekünk önmagát a Húsvét misztériumában. [ … ] A liturgia szépsége ennek a misztériumnak egy része; Isten dicsőségének legmagasabb kifejeződése, és, bizonyos értelemben a menny halvány pillanata a földön. A szépség tehát, nem puszta dekoráció, hanem inkább a liturgikus cselekmény egy lényeges eleme, mert ez Istennek magának s az ő kinyilatkoztatásának egy attribútuma.
- XVI. Benedek lecserélte pásztorbotját – jelenleg egy kereszt-formájú pásztorbotot használ. Miért?
- Szeretnék emlékeztetni, hogy VI. Pál pontifikátusáig nem használtak a pápák egyáltalán pásztorbotot. Különleges alkalmakkor vittek egy ferulát (kereszt alakú bot). Montini, vagyis VI. Pál pápa vezette be a kereszt alakú pásztorbotot. Így tett XVI. Benedek pápa is 2008 pünkösd vasárnapjáig. Akkortól fogva használ ferulát, mert úgy véli, hogy ez jobban illik a pápai liturgiához.
- Mért van jelentősége annak, hogy az egyház fenntartja a latin nyelv használatát a liturgiában?
- Noha a II. Vatikáni Zsinat bevezette a nemzeti nyelveket, mégis ajánlotta a latin használatát a liturgiában. Úgy gondolom, két oka van annak, hogy nem adhatjuk fel a latint. Mindenek előtt nagy liturgikus örökségünk van a latinból: a gregorián énektől a polifóniáig, valamint a szent szövegek (testi venerandi), amit a keresztények századokon át használtak. Emellett a latin lehetővé teszi, hogy megmutatkozzék az egyház egyetemessége, azaz katolicitása. Ezt az egyetemességet tapasztalhatjuk meg egyedülálló módon a Szent Péter Bazilikában, és más nemzetközi összejövetelekkor, amikor a minden kontinensről, nemzetből és nyelvterületről érkezett férfiak és nők ugyanazon a nyelven énekelnek és imádkoznak. Ki ne érezné magát otthon, amikor külföldön a templomban testvérként kapcsolódhatnak egybe a hitben, és legalább egy részben a latin használata révén.
- Egyetért azzal, hogy a papok hite különleges módon nyer kifejezést a liturgiában?
- Nincs kétségem e felől. Minthogy a liturgia Krisztus misztériumának az ünneplése itt és most, a pap arra van hivatva, hogy hitét kétféleképpen is kifejezze. Egyrészt annak tudatában kell celebrálnia, hogy a látható mögött a valóságot látja, hogy „megérintse” az, ami láthatatlan, vagyis Isten jelenléte és működése. Ez az „ars celebrandi” (az ünneplés művészete/mestersége), ami lehetőséget ad a híveknek az átgondolásra, hogy vajon a liturgia csupán egy performansz, látványosság a pap számára, vagy egy élő és vonzó kapcsolat Krisztus misztériumával. Másrészt, a liturgia ünneplése után a pap megújul, és készen áll, hogy kövesse mindazt, amit megtapasztalt, vagyis hogy életét Krisztus misztériumának ünneplésévé (celebration) tegye.Angolból fordította: Tóth Vencel OFM
A témák: Szentáldozás nyelvre és a térdeplő; A pallium; Az asszisztencia; A feszület a főoltáron; Az Eucharisztikus ünneplésen belüli csendes idők; A latin nyelv; Szépség minden szempontból a rítusban; A dalmatika és a diakónus bíborosok.
