A mai köznap olvasmánya Ezekiel prófétától van. Ez a templomi forrás-látomása Ezekielnek. A próféta friss vizű folyó látványát tárja elénk, amely a keleti kapun keresztül hagyja el a templomot, majd enyhén Dél felé fordulva folytatja útját Kedron völgyén keresztül, egészen a Holt-tengerig. A torkolatnál az élettelen, sós vizet halakkal teli vízzé alakítja, a parton pedig dús erdőt táplál. Mindez Isten életadó erejének csodálatos megnyilvánulása, amely a szentélyből ered. A Teremtés könyvére emlékeztet: bemutatja az Édenkertet tápláló paradicsomi forrásokat.
A keresztény ember üdvössége a keresztségből fakad, a keresztvíz erejéből. Keresztelésünk a 'szentélyben', a keresztelőkútnál történik. Már ekkor befogad minket az Egyház, Isten kegyelme gyökeret ver bennünk. Azonban a keresztény ember számára mindig szem előtt tartandó feladat, hogy az üdvösség forrásához viszamenjen, vizet merítsen abból. Lelkünk, szellemünk, testünk mindig megújulásra, felfrissülésre vágyik. A bűn sebe gyógyulásra vár. Ezt a gyógyulást és felfrissülést a szentségek által nyerhetjük el. A szentélyből fakad számunkra az Eucharisztia, mely életadó, üdvszerző. Lelkünket táplálja, és egyesít Krisztussal. Ez nélkülözhetetlen. Ha ezt nem imádjuk és nem élünk Vele, akkor könnyen fenyegetheti vallásosságunkat a kihalás veszélye. Az életadó 'víz' a szentélyből tör elő.
Nagyböjt idején, amikor elmélkedünk keresztségünkről, sokkal többet jelent számunkra a víz szimbolikája. Megtanuljuk szeretni az életet adó vizet, megtanulunk ragaszkodni a szentségi élethez. Mindennek az alapja a szentség előtti leborulás és a szentségi élet. Krisztus a mi életet adó vizünk és forrásunk, amelynek kiapadhatatlan vizéhez mindig (életünk minden percében) vissza lehet térni. Ez a víz a sós, 'holt' vizet is életképessé, halban (Krisztus-szimbólum) dússá teszi.
A szamariai asszony történetéből még mindig emlékszünk: "aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne."
A Vidi aquam antifóna egy pápai szentmisén: (a szöveg az említett ezekieli látomás szövege: láttam, hogy víz tör elő... "vidi aquam")
