A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2011. április 14., csütörtök

Hebdomada sancta - I.

Mivel húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, ezért alaposabb felkészülést is igényel. Honlapunkon egész nagyböjt folyamán igyekeztünk a feltámadás gondolatára és a keresztény élet értelmére irányítani a figyelmet. Három napig Boldog John Henry Newman gondolatai segítettek minket. Pénteken ismét keresztúti szöveget teszünk fel, vasárnap pedig Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról elmélkedünk majd.
Most megkezdjük nagyheti felkészülésünket, amely időszak virágvasárnap kezdődik. A szentháromnapban pedig külön bejegyzések lesznek az adott napról...
Virágvasárnap liturgiája két részre osztható, ám mégis egységet alkot. A két rész nem teljesen különálló rész, csupán nem a "megszokott" módon indul a liturgia. Az Egyházban a negyedik századtól kezdve szokásos ünnepelni Jézus jeruzsálemi bevonulását. Németországban a virágvasárnapi körmenet a 11. és 12. században terjedt el. Sokfelé a "Pálmavasárnap" (Palmsonntag) elnevezés használatos. Latin elnevezése "Dominica in Palmis" szintén a pálmára utal... Magyarországon a pálmaágat a lombfakadás előtt virágzó fűz (Salix) fajok vesszőivel helyettesítik.
A Római Misekönyv így ír a szertartást bevezető részben: "A hívek megfelelő időpontban a főmise helyéül szolgáló templomon kívül, valamely kisebb templomban vagy más alkalmas helyen gyülekeznek, kezükben barkákkal." A liturgikus szín piros, és a körmenetre ölthet palástot a pap, amelyet a végén (az oltárhoz érve) lecserél miseruhára.
A nép elé megy az Üdvözítőnek és köszönti: "Hozsanna, Dávid fia, néked: áldva áldott légyen a Messiás, ki az Úr nevében jő közénk! A nép vígan áldja királyát: Hozsanna a magasságban!" Ezzel az antifónával kapcsolódunk mi is a jeruzsálemi közösséghez. Az első antifóna éneklése után történik az ágak megáldása. A pap köszöntése megszólítja lelkiismeretünket: "Kedves Testvéreim! A Nagyböjt eleje óta szívünket bűnbánattal és jócselekedetekkel már előkészítettük." A könyörgést evangélium és zsoltárok követik. A második antifóna alatt leterítjük az ágakat: "Jeruzsálem gyermeknépe pálmafáknak ágait hozván elébe ment az Úrnak; s kiáltotta hangos szóval: Hozsanna a magasságban!" Ujjongás számunkra Jézus Krisztus bevonulása a szenvedés helyére, hiszen mi már a feltámadás fényében látjuk a kínokat.
A harmadik stációnál a ruhák leterítése történik: "Jeruzsálem gyermeknépe leterítvén ruháit az útra, nagy szóval így kiáltott: Hozsanna Dávid Fiának, áldott, ki jő az Úr nevében!"
A körmenet csúcspontja a negyedik stáció: hódolat Krisztus Király előtt. Miért fontos a gyermekek hódolata? Jézus a főpapok és írástudók méltatlankodására ezt válaszolta: "Nem olvastátok-e, hogy a kisdedek ajka által viszed végbe a dicséretet?" "Hódolat és áldás néked, Krisztus, mi királyunk! - Néked a gyermeki nép zengte ma zsenge dalát." - szól az ének.
A körmenet végén a pap odaér az oltárhoz, majd kellő tiszteletadás után (tömjénezés) könyörgéssel kezdi a szentmisét. Természetesen a helyi adottságoknak és szokásoknak megfelelően engedélyezi a misekönyv a körmenet egyszerűbb és rövidebb formáit is.
A misekönyv így ír továbbá a virágvasárnapi passióról: "Az Úr Jézus szenvedéstörténetének (Passió) felolvasásához nem visznek gyertyát, sem tömjént. A hívek üdvözlése és a könyvnek kereszttel való megjelölése elmarad. A felolvasást a diakónus végzi, vagy annak hiányában maga a miséző pap. Felolvashatja laikus hívő is, de Krisztus szerepét lehetőleg a papnak tartsuk fönn. A diákónusok a felolvasás előtt a pap áldását kérik, az evangélium olvasásakor egyébként szokásos módon. Más felolvasók azonban nem kérnek áldást."
Ha van szentbeszéd, azt a hitvallás követi és a szentmise a szokott módon. Fontos látni a liturgia folyamatát és néha a rubrikák szövegét is elolvasni, mert ezekből csak tanulhatunk.
Jézus 30. április 3-án vonult be Jeruzsálembe. Michael Hesemann így fogalmaz 'A Názáreti Jézus' című könyvében: (megj. A könyvet Dr. Csordás Eörs lekotárlta - halálának első évfordulója van ma.)
Első lépésként tanítványaival együtt a település nagy esszénus mikvéjében rituálisan megmosakodott. A város tele volt zarándokokkal az ország minden részéből és a diaszpórából, akik Jézushoz hasonlóan a húsvéti ünnepre jöttek, vagy még úton voltak... Számuk Josephus (bizonyára túlzó) becslése szerint elérte a 3 milliót, de 400.000-en biztosan voltak, és ez a szám is ötszöröse Jeruzsálem akkori lakosságának, mely az újabb becslések szerint 80.000 körül lehetett. Akinek rokonsága volt a Templom városában, az ott vett szállást házakban vagy magántelkeken, a többiek a város falai körül táboroztak fehér sátorvárosokban. Jézus a tanítványaival Betániában töltötte az éjszakát. Ezen a reggelen a Betfagén - egy másik esszénus telepen - át vezető gyalogúton jött, és arról tért rá a csak 500 m távolságban lévő római útra, mely északon kerülte meg az Olajfák hegyét. A rövidebbik út, mely a Dominus Flevit-templom előtt megy el és a fal megépítéséig a hagyományos virágvasárnapi körmenet útvonala volt, túlságosan meredek volt a szamár és szűk sokaság számára, mely követte Jézust. Isten Bárányához illően a Bethesda-tó melletti Juh-kapun át lépett be Jeruzsálembe.
Úgy tűnik, Isten Fia nagy gondot fordított ennek az eseménynek a lefolyására. Ezért tanítványait előre küldte a faluba, hogy onnan egy szamárcsikót hozzanak. Amikor felült rá, beteljesítette Zakariás próféciáját a béke eljövendő királyáról: "Nagyon ujjongj, Sion leánya; örvendezzél, Jeruzsálem leánya. Íme, a királyod jön hozzád, igaz és szabadító ő, szegény és szamáron ül, szamárnak csikóján." (9,9)
Nem csak a tizenkét tanítvány és a többi Galileából jött kísérője követte Jézust, hanem nyilván az esszénus szegényház teljes személyzete is: "A nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette" (Jn 12,17) - hangsúlyozza János. Ezek lelkesedését látva a nép elragadtatással válaszolt a názáreti ember messiási érkezésére. Sokan ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a pálmafákról - a pálmaág ősidők óta a béke jelképe -, és lerakták eléje az útra. "Hozsanna Dávid Fiának!" - ujjongtak a 118. zsoltárt idézve. (...) A Messiás béke-országa elérkezett, most vonul be a Templom városába, hogy betöltse küldetését. 
Miközben ellenségeit riasztották, s azok a legrosszabbtól féltek, Jézus közvetlenül Jeruzsálembe való bevonulása után kitért a sokaság elől. A következő napokban is Betániában maradt, és csak négy legbizalmasabb tanítványa - Péter, Jakab, János és András - kíséretében ment föl a Templomba (Mk 13,13). Visszatérőben Betániába, amikor már esteledett, nekik beszélt a jövőről, háborúkról, üldözésekről és a visszatérésről, illetve őróluk jövendölt: a vég előtt "hirdetni kell az evangéliumot minden népnek. (...) A nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De aki végig kitart, az üdvözül." (Mk 13,10-13)  Michael Hesemann: A názáreti Jézus, SzIT, Budapest 2010. 212-214.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...