Ágostonból kiindulva megértettem, hogy az Eucharisztia Krisztus velünk alkotott közösségének élő folyamata. A körmenetekben, szentségimádásban, áhítatokban gyakorolt eucharisztikus jámborsági formák Ágoston idejében még nem léteztek. E jámborsági formákat először nem volt könnyű abba a látásmódba integrálni, melyben az Eucharisztia elsősorban a közösség és az Egyház egységének jele a szentség ünnepélyes bemutatása révén. Az évek során csak lassan vált világossá számomra, hogy ezek a későbbi fejlődési formák organikusan és logikusan bontakoztatják ki azt az alapvető tapasztalatot, ami Ágostont meghatározta. Amennyiben ugyanis úgy fogalmazunk, hogy "az Egyház az Úr velünk alkotott közössége", ezzel az Eucharisztia lényegét is leírjuk, így azonban a "közösség" nagyon átfogó fogalmával állunk szemben.
...A Krisztussal folytatott személyes kommunikáció lényege szerint a legmagasabb formájú szeretet, az imádat elérésére kell hogy törekedjen. Csak az imádás légkörében tudja az eucharisztikus ünneplés igazi nagyságát és erejét kibontakoztatni. Így sugározza az egész napot átfogó jelenlétét, mely Egyházat épít.
Joseph Ratzinger: A közép újrafelfedezése, 40.
