Érdemes néha elutazni külföldre, és megnézni az ottani templomok, kápolnák állapotát. Mint másutt, itt sem szabad általánosítani, viszont az összhatás mégis más. Két tapasztalat: egy hazai templomban a szentsírt három virágpiaci műanyag vázával, melyben gerberák sorakoztak, szerették volna díszíteni. Egy másik, szintén hazai templomban egy napig dolgozott három hölgy, hogy csodálatos kompozíciók kerüljenek Krisztus sírja köré. Viszont mindkét templom sekrestyéjében káosz uralkodik: a sekrestyésnek még mindig nincs fogalma arról, hogyan kell a corporalét összehajtani, vagy a zsíros nyakú miseruhákat ki kellene tisztítania, stb. A könyvek szétmennek a tárolási technikáinktól (nem vigyázunk rájuk, pedig Isten szava van benne leírva). A gyertyák (is) faragatlanok. Egy külföldi tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a sekrestyében a polcok tiszták, minden ruha vasalt, tiszta. A könyvek rendezetten (még a gerincük is) állnak a polcokon, a gyufásdobozba nincs égett gyufaszál visszadugva, stb.
Martin Mosebach így ír: "A jeruzsálemi sír a régi liturgia képmása. A Feltámadottat tartotta szem előtt, ezért fordult kelet felé. Számára a felkelő nap a világ teremtésének, Krisztus feltámadásának és újraeljövetelének jelképe volt. Ebben a várakozásban imádkoztak a papok a hitközséggel azonos irányba tekintve. A liturgia reformja után a pap megfordult, most a hívők felé néz, mialatt azt a benyomást szeretné kelteni, hogy Istennel beszél. Az új liturgia modellje egy párt vagy egyesület gyűléseinek elnökségi asztala, melyen mikrofon és papírok fekszenek; baloldalon egy ikebana-váza áll régi gyökerekkel és bizarr, narancssárga exotikus növényekkel töltve, jobbfelől két televízió-gyertya áll kézzel formált cseréptartókban. ..."
A hitet a formák kifejezik. Történetesen azt, hogy a hívő embernek nem mindegy a templomi körülmény. Igényesen rendezi be a szent teret, a keresztény szimbolikának és teológiának megfelelően, vagy holmi nihilista divatot követ? Egyszerűsít mindig bizonyos jézusi jelszavakat hangoztatva, vagy nem fél Istenre pazarolni, a hitet kifejező tárgyakra, ruhákra, virágokra költeni, arra adni?
Már a templom kertje megmutatja, hogy hívő-e a közösség, vagy nem: szép virágok, megnyírt bokrok, gyógynövények esetleg. Vagy csak a fűmagra telt... Az ember a paradicsomi állapotot kívánja megteremteni, mert oda vágyik. Ezért ültet virágot, ezért díszít.
A sekrestye nem raktár, ahogyan a kórus és annak feljárója sem. Nincs helye kosznak, csonkig égett gyertyáknak, lehullott virágszirmoknak, a padokban hagyott holmiknak. A szentély pedig ne legyen hasonló egy üvegházhoz, ahová a hívek behordták az otthon fölöslegessé vált virágaikat, dísznövényeiket.
A hit és a forma összefügg. Ez áll a szentségek kiszolgáltatására is, nem csak a külsőségekre. Nem mindegy, hogyan áldozok: tükrözi a hitet például a térdelve, nyelvre áldozás. Nem a másik ember számára - bár példaértékű -, hanem Istennek fejezem ki gyermeki hitemet: engedem, hogy tápláljon.
Miért a nagycsütörtöki oltármosás? Miért a kereszt leleplezése nagypénteken? Miért indul a feltámadási körmenet a szentsírtól? Aki gyermeki hittel rendelkezik, annak ezek nem kérdések, illetve tud rájuk választ adni.
Fides et forma. Ha szeretem a családtagjaimat, kifejezem érzéseimet, és alkalom adtán megajándékozom őket. Ha szerelemből szeretek valakit, sokat jelent egy csók. A szeretteinktől várt telefonhívás is kifejező - ha elmarad azért, vagy fordítva.
Ne legyünk nihilisták, hanyagok a szentet illetően. Figyeljünk oda a minket körülvevő terekre, épületekre, használati tárgyainkra, hiszen minden kapcsolatban áll Istennel.
