Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspök sokat elmélkedett erről a témáról. Miben rejlik a Szent Szűz szépsége?
A szentéletű püspök így fogalmaz: "Az Istenközelség. Minden lélek annyiban nagy és szép, amennyiben Istenhez közel áll s e közelségét érzi s élvezi." "Ő az első szőlővesszeje annak a tőkének, - első virágos vesszeje a megtestesülés titokzatos gyökerének; azért az isteni szeretet és élet benne adja ki legigézetesebben erejét."
"Harmadik jellege nőiessége, kelleme; e vonásokat az biztosítja, hogy van egy szerelmes gyermeke, egy s egyetlen. A boldog szeretet kedvessé s szelíddé tesz; a kellem, a gratia, a szelídség virága. Ahol Isten gyermekszemekből néz édesanyja szemeibe, ahol a Végtelen gyermekdadogásban szólal meg: ott az anya arca okvetlenül magán hordozza a legmélyebb boldogság s a legszebb kellem kinyomatát; édes lesz. Az egyház érzése ezt kitalálta; azért mondja: «illos tuos misericordes oculos...!»" - írja még mindig Prohászka.
A Szent Szűz arcáról elmélkedve a püspök felidézi a mennyei jegyesség gondolatát, valamint azt, hogy "rajta pihen az isteni szeretetnek hajnali sugára". Isten templomává vált a Szűzanya. Az ő "lényén valami mennyei derű ömlik el, az Isten különös gondviselése, mely «scuto bonae voluntatis» szeretetének fényből s napsugárból szőtt pajzsával oltalmazza őt. Ő más klímának gyermeke; fölötte más csillagok járnak! Az elesett világ, még szentjeinek világa is, egy rombadőlt mennyország árnyékában állnak, felhős fölöttünk az ég; az ő ege derült. Az ő üdesége nem a letört virág szépsége. Klíma, fény, üdeség tekintetében, neki különleges világa van. Amennyit el bír nyelni az Istenszeretet hevéből, amennyi napsugár kell a belefektetett energiáknak, annyit nyer. Benne a természet a maga meg nem szentségtelenített eredeti pompájában lép föl s kegyelmének mértékét a szentekéhez nem hasonlíthatni. Ezt a szép lelket különálló gondviselés vezeti s az isteni remeklés ez új paradicsomának külön oltalmazó cherubja, külön őrangyala van. Ki ne vágyódnék látni őt? ki ne kérné forrón: «ostende mihi faciem tuam!» mutasd meg nekem arcodat!"
Elmélkedését így zárja: "Istennek öröme van a szent Szűzön. Öröme az a mély, csendes öröm, melyet az Írás «laetitia», - «deliciae»-nek nevez. A szent Szűz lelke Isten gyönyörűségének kertje, paradeisos."
Szent Josemaría Escrivá Az út című könyvében ezt írja: "A Boldogságos Szűz Mária, a ,,szép szeretet anyja'', békét teremt szívedben, ha bizalommal fordulsz hozzá, mikor nagyon is érzed, hogy húsból és vérből van." (504.)
XVI. Benedek pápa 2007. december 8-án az Angelus során elmondta, hogy Máriát beragyogja az Isten szeretete. "Milyen nagy ajándék, hogy anyaként van számunkra a Szeplőtelen Szűz Mária!" A fiatalokhoz szólt: "A mai fiatalok olyan környezetben nőttek fel, ahol a boldogság hamis üzenetét és modelljét terjesztik. Veszély ezen fiúk és lányok számára, hogy elveszítik a reményt abban, hogy az igaz szerelem teljesülhet, amely az élet céljához és öröméhez kell. II. János Pál pápa, tisztelt elődöm olyan sokszor felhívta a figyelmet a Szép szeretet Anyjára. Sokszor megtévesztik a fiatalokat és gyermekeket, hazug és korrupt szerelem áldozatává esnek, és a fogyasztás zsákutcájába húzzák őket. Még az olyan szent dolgok is, mint a test, mely Isten temploma - a fogyasztás áldozatává esnek. És amikor a fiatalokban a legszebb érzések jönnek elő, akkor történik meg velük mindez."
Mária a szeretet jegyében élte le életét. Ő magának a szeretetnek volt Anyja, mert "Isten a szeretet". Szeretettel fogadta el és nevelte fel Jézust. Szeretettel és türelemmel viselte el a szenvedéseket. Szeretettel várta pünkösd előtt a Lelket, akit Fia megígért. Együtt élt az apostolokkal szeretetben, amely az Egyház kezdeti képe volt. Szeretetben vétetett föl a mennybe, mert Isten tervét nem utasította vissza. Krisztus miatt vált szentté és széppé, mert 'köze' volt Krisztushoz. Krisztusban "választott ki minket Isten a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte" a szeretetben. (vö. Ef 1,4)
