"Jézus kijelentette, hogy ő a Messiás, tehát királyi méltóságot tulajdonított magának, ha egészen sajátos módon is. A messiási királyságra formált igény politikai vétség volt, amelyet a római igazságszolgáltatásnak meg kellett torolnia. ...
Pilátus megkérdezi: "Tehát király vagy?" Ő (Jézus) pedig így válaszol: "Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra" (Jn 18,37). Jézus az imént már kijelentette: "Az én királyságom (országom) nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna királyságom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én királyságom nem innen való" (18,36).
Jézus "beismerő vallomása" különös helyzet elé állítja Pilátust: a vádlott királynak, egy ország (baszileia) urának mondja magát. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy királysága teljesen másféle, mégpedig a római bíró számára döntő szempontot is megjelölve: ezért a királyságért senki sem száll harcba. Ha a királyság és ország fogalmához hatalom, mégpedig katonai hatalom képzetét kötjük, akkor mindebből semmit sem találunk Jézusnál. Ennyiben viszont nem is fenyegeti a római rendszert. Ez az ország erőszakmentes. Nincsenek hadosztályai.
...Mit gondoljunk mi magunk erről a fajta országról és királyságról? Vajon valótlan, rajongás, amelyen túl kell lépni? Vagy egyáltalán mi közünk hozzá?
Az ország fogalmának világos lehatárolása mellett (senki sem harcol, nincs földi hatalom) Jézus pozitív értelemben is feltárta a királyság lényegét és másféle hatalmát. Az a másik fogalom, amelyre utalt, az igazság volt. ... Jézus az ő királyságának lényegét az igazság melletti tanúságtételben látja.
Az igazság a skolasztikus filozófia klasszikus meghatározása szerint "adaequatio intellectus et rei - a megértés és a valóság megfelelése" (Aquinói Szent Tamás, S. theol., I q 21 a 2 c). Ha egy ember értelme úgy tükröz vissza egy tárgyat, ahogy az önmagában van, akkor ez az ember igazságot talált. ... Isten "ipsa et prima veritas - maga a legfőbb és első igazság" (S. theol., I q 16 0 5 c).
"Tanúságot tenni az igazságról" annyit tesz, mint Istent és az ő akaratát érvényesíteni a világ érdekeivel és hatalmasságaival szemben. Isten a lét mércéje. Ebben az értelemben az igazság a valódi "király", amelyből fény és méltóság árad mindenre." (XVI. Benedek pápa: A názáreti Jézus II., 144-147.)
Szívemből ünnepi ének árad, zengem dalomat a királynak. Nyelvem siet vele, gyors, mint az író vesszeje. Szép vagy, szebb, mint bárki az emberek fiai közül. Ajkadon kellem ömlik el, Isten megáldott téged örökre. Övezd fel karddal oldalad, te hős, indulj fönségesen hatalmad teljében! Szállj síkra a hűségért, alázatért és igazságért! Feszítsd a húrt az íjadon, mely fenyegetővé teszi jobbodat! Hegyes a nyilad, lám, népek hullanak el előtted, a király ellenségeit elhagyja erejük. A trónod, Isten, mindörökké áll. Uralmad jogara az igazság jogara. Szereted az igazságosságot, gyűlölöd a jogtalanságot, ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával, mint senki mást társaid közül. Öltözékedből mirha és áloé illata árad, elefántcsont termekben húrok pendülnek vidámításodra. Királylányok vannak szeretteid között, jobbodon a királynő áll, Ofir aranyával ékesítve. Figyelj, leányom, nézz, fordítsd ide füled, feledd el népedet és atyádnak házát! A király kívánja szépségedet, ő urad neked, közeledj hát odaadón! Tírusz leánya ajándékokkal deríti örömre arcodat, a leggazdagabb népek aranyba foglalt drágakövekkel. A királylányt színpompás öltözékben viszik a királyhoz. Hajadonok kísérik, és barátnőit hozzá vezetik. Ujjongva, vidám énekkel vonulnak oda, bevonulnak a király várába. Atyáid helyett fiaid születnek, fejedelmekké teszed őket országok felett. Nevedet hirdetni fogom nemzedékről nemzedékre, így a népek mindörökre magasztalnak téged. (Zsolt 45,2-18)
