Valljuk be: hazánkban számos templomban siralmas a keresztelőkutak állapota. Az talán már fel sem merül bennünk, hogy a kereszteléseket miért nem ott végzi a pap, de ebben az évben valamiért mégiscsak foglalkoznunk kell a dologgal.
Az idei évre kiadott, búcsúkról szóló szentszéki dokumentum így fogalmaz: "a Hit Éve bármely szabadon megválasztott napján, amikor hívő módon meglátogatják a keresztelőkápolnát vagy más egyéb helyet, ahol elnyerték a keresztség szentségét, amennyiben itt megújítják keresztségi fogadalmaikat, annak bármely hivatalos formájában." Feltételezhető, hogy van köztünk olyan, aki a keresztelő kútnál nyerte el a keresztség szentségét. Az állapot azonban érdekes.
Nyilván nem jártam be az ország összes templomát csak azért, hogy felmérjem: milyenek a keresztelőkutak. Viszont az általános képet hamar megalkothatjuk néhány templom meglátogatása során is. X templom X községben. A keresztelőkutat öt, nagylevelű szobanövény takarja el, ami be van tolva a Jézus Szíve szobor mögé. Nem a klasszikus értelemben vett kút ez, hanem egy fából készült henger alakú szekrényke. Ha kinyitom, gyertya van az ajtóra csavarozva belülről. A belső textíliák feketék a kosztól, pókhálók, rozsdás edénykék. Ne fokozzuk a látványt, elég volt megtapasztalni... Itt hogyan tudja bárki is megújítani a hitét? Inkább elveszti, mintsem új lelkesedést kapjon.
Néhány templom állapota kompletten siralmas. Vagyis: a falon lévő gyertyák (a megkenés helyei) már besárgultak, a hőingadozástól görbék lettek, a por rájuk ragadt... Egy templombúcsúra nem kellene azokat lecserélni? És időben...
Sokszor be sem lehet jutni egy keresztelőkápolnába, vagy egy templomba. Gondosan bezárva az ajtók, a plébános ki tudja, merre..., telefonszám nincs kiírva, hivatali idő pláne nincs, az irodista azt sem tudja, mi az a búcsú, nem találják a keresztelőkút kulcsát, stb.
Nyilván van olyan hely is, ahol szívesen várják a hitét megújítani kívánó hívőt. Nem a kávéra és sós süteményre gondolok, hanem a felkészültségre. Ha kijön egy vatikáni dokumentum, amely felhívja a figyelmet a búcsú elnyerésének lehetőségeire, akkor miért nem azzal foglalkoznak, hogy rendbe teszik a templomokat, kápolnákat, temetőket, liturgikus eszközöket, stb.? Miért nem lehet beszélni sem arról, hogy mik a búcsú elnyerésének feltételei. Mindig ezt halljuk: "a szokásos módon". Hát most ki emlékszik a szokásos módra, feltételekre?
Beszéljünk a katekézisek, prédikációk során többet a Hit Éve adta lehetőségekről. Legyen már valami többlet, ne csak mindig a fáradt közösségi összejövetelek, ahol mindig ugyanaz, és mindig ugyanúgy...
L.K.
L.K.
