Blogunk munkatársa elkészült a nemrég kiadott új motu proprio nem hivatalos fordításával. Ezt tesszük most közzé. (Az esetleges fordítási hibákért és pontatlanságokért elnézést kérünk.)
APOSTOLI LEVÉL „MOTU
PROPRIO” FORMÁBAN
LATIN NYELV
XVI. BENEDEK pápa
pontifikátusa idején
Amellyel a Latinitás Pápai
Akadémiáját létrehozza
1. A latin nyelv mindig nagy megbecsülésnek
örvendett a Katolikus Egyházban és a Római Pápák által, akik rendületlenül előmozdították
annak ismeretét és terjesztését, mint
saját nyelvükét, amely egyetemesen alkalmas az evangélium üzenetének közvetítésére,
ahogyan már az én elődöm, Boldog XXIII.
János a Veterum Sapientiában tiszteletet parancsolóan kifejtette.
Valójában egészen Pünkösd óta az Egyház az
emberiség minden nyelvén beszélt és imádkozott. Mindazonáltal az első évszázad
keresztény közösségei a latint és görögöt használták széles körben, mint annak
a világnak az egyetemes nyelveit, amelyben éltek, ahol Krisztus igéjének újdonsága
találkozott a hellén-római kultúra örökségével.
A Nyugat-Római Birodalom bukása után a
Római Egyház nemcsak folytatta a latin nyelv használatát, de egy bizonyos
közvetítő és megőrző módon, a teológia és liturgia, valamint az oktatás
területén.
2. Egészen
a mai időkig a latin nyelv és kultúra ismerete majdhogynem szükséges a források
tanulmányozásához, amelyből merít többek között számos egyházi tudományterület,
mint például a teológia, liturgia, patrisztika és kánonjog, ahogy a II.
Ökumenikus Vatikáni Zsinat tanítja (OT 13).
Ezen kívül ezen a nyelven lettek megszerkesztve
- azok tipikus formájában, éppen, hogy nyomatékosítsák az Egyház egyetemes
jellegét - a Római Rítus liturgikus könyvei, a Pápai Akadémia legfontosabb
dokumentumai és a Római Pápák ünnepélyesebb hivatalos okmányai.
3. A
mai kultúrában megfigyelhető a humán tudományok kontextusában egy általános gyengülés,
a latin nyelv egyre felszínesebb ismeretének veszélye, amely egybevethető a
jövőbeni szerzetesek filozófiai és teológiai tudásának terén is. Másrészről
éppen a mi világunkban, amelynek nagy része természettudományos és
technológiai, fellelhető egy újszerű érdeklődés a latin nyelv és kultúra iránt,
nem csak azokon a kontinenseken, amelyek gyökerei a görög-római örökségben
vannak. Így a figyelem sokkal szembetűnőbb, amennyiben nem érinti az akadémiai
intézményi környezetet, hanem a fiatalokat, a nemzetek tudósait és az eléggé
különböző tradíciókat.
4. Sürgető
feladat tehát a latin nyelv használatának magasabb szintű és hozzáértőbb
ismerete, úgy az egyházi területen, mind a szélesebb kulturális világban. Arra,
hogy kiemeljük és hangsúlyozzuk az ilyen erőfeszítéseket, majdhogynem időszerű kiválasztanunk
az új körülményeknek megfelelő didaktikus módszereket, és hogy elősegítsük az
Akadémiai intézmények és tudósok közti hálózatot, hogy a végén értékelhessük a
latin civilizáció gazdag és sokoldalú örökségét. Azért, hogy elősegítsük az
ilyen célok elérését, az én tisztelt elődeim árnyékát követve a jelen Motu
Proprio-val megalapítom a Latinitás Pápai Akadémiáját, amely a Kultúra Pápai
Tanácsától függ. Ennek élén egy általam kinevezett elnök és egy segítő titkár
van.
A VI. Pál pápa által a Romani Sermontissal
1976. június 30-án létrehozott Latinitas Alapítvány megszűnt.
Kelt Rómában, Szent Péternél, 2012. november
10-én Nagy Szent Leó emléknapján, pápaságom 8. évében.
