Egy kedves olvasónk írását közöljük, aki szintén kért egy dalt...:
"Vasárnap délelőtt két mise volt: a kismise és a nagymise. Kálmán atya szombat este gondosan megírta a hirdetést: egyet kézzel, majd a számítógépen két példányt nyomtatott ki. A nagymise után jött az ebéd, majd egy kis pihenő. A kor technikai vívmánya (a TV) lehetővé tette számára, hogy a római eseményeket is kövesse. Így tett minden nagymise után, amikor a nagyszobában bekapcsolta a TV-t, és a RaiUno-t nézte. Ezen élőben közvetítették a pápát. Néhány évvel ezelőtt ez már nem így volt, mert a csomagban nem volt benne a Rai... - szegény atya, hiányolta is.
A pihenő után jött a litánia. Ez minden hónap első vasárnapján Szentséges volt. Vagyis volt tömjén, és ünnepélyesen ki lett helyezve az Oltáriszentség a monstranciával. Ekkor különleges érzés fogta el az embert. Az oltáron térdeplő két angyal, fentebb Jézus a kereszten, középütt a kitett Oltáriszentség, előtte pedig A pap. A padokban a hívek, az orgonánál a kántor énekli: "Tantum ergo...". Sokan nem tudták, mit jelent, de térdeltek, imádták az Urat, és zengett a templom.
Ez a "Szentséges litánia" sokkal többet adott az ember hitének, mint mások ügyeskedése. A tiszta és alázatos hit tükre volt. Ekkor érezte meg az ember, hogy Isten köztünk van. Ekkor ért össze ég és föld - megszűntek a határok. Ilyenkor éreztük: irgalmas és szerető az Isten. Köszönjük, Kálmán atya, hogy abból az országból, melynek most már tagja vagy, egy ilyen kis szeletet érzékeltettél velünk..."
Szóljon a híres francia zeneszerző, C. Franck "Panis Angelicus" c. műve:
