Az alábbi gondolatokat az elmúlt vasárnapi evangéliumhoz írta a bécsi érsek. Tóth Vencel OFM fordítását közöljük.
Önmagad vádoljad!
Lk 18, 9-14
Hálás vagyok azért, hogy osztrák vagyok. De ez nem lehet ok arra, hogy más népeket, németeket, görögöket, cseheket, stb., lenézzek. Hálás vagyok, hogy keresztény lehetek. De ez nem ok arra, hogy más vallású embereket, muszlimokat, zsidókat, buddhistákat, stb., lenézzek. Hálás vagyok, hogy nem vagyok alkohol- vagy drogfüggő. De ez nem ok arra, hogy a függőségben lévőket megvessem. Mindezért köszönettel tartozom Istennek. Mert ez nem egyszerűen az én érdemem illetve teljesítményem. Ajándék az, hogy Ausztriában és nem Észak-Koreában nevelkedhettem. Ajándék az, hogy hívő környezetben válhattam felnőtté, az egyházzal kapcsolatos keserű kiábrándulás nélkül. Ájándék az, hogy adottságokat, jó képzési lehetőségeket és életutam során segítőkész tanárokat valamint társakat kaptam. Mindezekért Istennek kell hálát adnom.
Jézus példabeszédében a kétség kívül vallásos és buzgó farizeusnak minden oka meglett volna, hogy az életben kapott lehetőségekért hálát adjon Istennek. E helyett megveti azokat, akik nem annyira vallásosak, mint ő. Ami még rosszabb: elítéli őket. Pálcát tör fejük fölött. Jézus egész világosan megmondja: semmit sem ér az ő vallásossága. Ez a valódi vallásosság ellentéte.
Más az a kép, amit Jézus a vámosról fest. Ez tudja, hogy sok dolog nincs rendben az ő életében, hogy sok mindent helytelenül csinált. Valójában szegény bűnösként áll Isten előtt, és látja, hogy valójában csak és kizárólag Isten irgalma segíthet rajta: „Uram, könyörülj rajtam, bűnösön”! Jézus számára ez a tulajdonképpeni vallásos ember, a másik álszent, képmutató.
Mi a különbség a kettő közt? Épp most jelent meg Ferenc pápától egy kis könyvecske németül, amit még 2005-ben, Buenos Aires-i érsek korában írt. Az „Önmagunk vádolása” címet viseli. A pápa az elmúlt hónapokban minduntalan a másokról való rosszindulatú beszéd kártékény hatásáról beszélt. Rosszat mondani másokról az olyan, mint egy rákos daganat az adott közösségben. És ez a betegség általánosan eltejedt. Gyanúsítás, bizalmatlanság, sugdolózás, pletyka, fecsegés, traccsolás, kibeszélés, mások hibáinak élvezettel történő elmesésélése, mások nyilvános szidalmazásában való részvétel: mindezek megmérgezik a levegőt, senkinek a hibáját sem javítja, hanem inkább békétlenséget ültet el. Maga az érintett figyelmét ritkán irányítja rá hibájára. Annál inkább történik az illető háta mögött az ő hibájának kibeszélése.
Ez ellen a rákos daganat ellen csak egyetlen orvosság létezik. Jézus e történetben a templomban lévő két emberrel kapcsolatban arra mutat rá világosan, hogy: Ne vádolj másokat, a saját melledet verjed. Saját magadat vádoljad bűneid és hibáid miatt, és így irgalmas Istenre lelsz, és magad is irgalmassá leszel mások hibái és gyengeségeivel szemben.
Figyeljük meg magunkon: milyen könnyen mondjuk más emberről, hogy bűnös, ahelyett, hogy azt mondanánk, bűnt követett el. Az ember azonban mindig több, mint egy hiba. Mindig van valami jó is a másikban, mint ahogy bennem a sok jó mellett megannyi rossz is lakozik. Hálát adok a jóért, és kérem Isten jóságát és a rossz megbocsátását. És ne ítéljed meg felebarátodat!
Lk 18, 9-14
Hálás vagyok azért, hogy osztrák vagyok. De ez nem lehet ok arra, hogy más népeket, németeket, görögöket, cseheket, stb., lenézzek. Hálás vagyok, hogy keresztény lehetek. De ez nem ok arra, hogy más vallású embereket, muszlimokat, zsidókat, buddhistákat, stb., lenézzek. Hálás vagyok, hogy nem vagyok alkohol- vagy drogfüggő. De ez nem ok arra, hogy a függőségben lévőket megvessem. Mindezért köszönettel tartozom Istennek. Mert ez nem egyszerűen az én érdemem illetve teljesítményem. Ajándék az, hogy Ausztriában és nem Észak-Koreában nevelkedhettem. Ajándék az, hogy hívő környezetben válhattam felnőtté, az egyházzal kapcsolatos keserű kiábrándulás nélkül. Ájándék az, hogy adottságokat, jó képzési lehetőségeket és életutam során segítőkész tanárokat valamint társakat kaptam. Mindezekért Istennek kell hálát adnom.
Jézus példabeszédében a kétség kívül vallásos és buzgó farizeusnak minden oka meglett volna, hogy az életben kapott lehetőségekért hálát adjon Istennek. E helyett megveti azokat, akik nem annyira vallásosak, mint ő. Ami még rosszabb: elítéli őket. Pálcát tör fejük fölött. Jézus egész világosan megmondja: semmit sem ér az ő vallásossága. Ez a valódi vallásosság ellentéte.
Más az a kép, amit Jézus a vámosról fest. Ez tudja, hogy sok dolog nincs rendben az ő életében, hogy sok mindent helytelenül csinált. Valójában szegény bűnösként áll Isten előtt, és látja, hogy valójában csak és kizárólag Isten irgalma segíthet rajta: „Uram, könyörülj rajtam, bűnösön”! Jézus számára ez a tulajdonképpeni vallásos ember, a másik álszent, képmutató.
Mi a különbség a kettő közt? Épp most jelent meg Ferenc pápától egy kis könyvecske németül, amit még 2005-ben, Buenos Aires-i érsek korában írt. Az „Önmagunk vádolása” címet viseli. A pápa az elmúlt hónapokban minduntalan a másokról való rosszindulatú beszéd kártékény hatásáról beszélt. Rosszat mondani másokról az olyan, mint egy rákos daganat az adott közösségben. És ez a betegség általánosan eltejedt. Gyanúsítás, bizalmatlanság, sugdolózás, pletyka, fecsegés, traccsolás, kibeszélés, mások hibáinak élvezettel történő elmesésélése, mások nyilvános szidalmazásában való részvétel: mindezek megmérgezik a levegőt, senkinek a hibáját sem javítja, hanem inkább békétlenséget ültet el. Maga az érintett figyelmét ritkán irányítja rá hibájára. Annál inkább történik az illető háta mögött az ő hibájának kibeszélése.
Ez ellen a rákos daganat ellen csak egyetlen orvosság létezik. Jézus e történetben a templomban lévő két emberrel kapcsolatban arra mutat rá világosan, hogy: Ne vádolj másokat, a saját melledet verjed. Saját magadat vádoljad bűneid és hibáid miatt, és így irgalmas Istenre lelsz, és magad is irgalmassá leszel mások hibái és gyengeségeivel szemben.
Figyeljük meg magunkon: milyen könnyen mondjuk más emberről, hogy bűnös, ahelyett, hogy azt mondanánk, bűnt követett el. Az ember azonban mindig több, mint egy hiba. Mindig van valami jó is a másikban, mint ahogy bennem a sok jó mellett megannyi rossz is lakozik. Hálát adok a jóért, és kérem Isten jóságát és a rossz megbocsátását. És ne ítéljed meg felebarátodat!
