Szinte nem is telik el úgy egy hét március óta, amikor ne magyarázná valaki, hogy Ferenc pápa mit és miért tesz, illetve azt, hogy a konklávé igenis szabályos volt. Persze felmerül a kérdés, hogy miért kell magyarázni egy egyházfő tetteit? Miért nem egyértelműek, és miért nem beszélnek magukért? A számtalan kérdéshez, melyek bennünk is felmerülhetnek, most ajánlunk két cikket, melyet a kath.net internetes oldal nyomán közlünk.
I. Dolan bíboros: A lélek pápája, a fej pápája és a szív pápája
II. János Pál pápa a lelkiséget (lélek) hangsúlyozza, XVI. Bendek az intellektust (fej), Ferenc pápa pedig a pasztorálás (szív) fontosságát emeli ki.
II. János Pál pápát, XVI. Benedek pápát és Ferenc pápát ezzel a képpel lehetne jellemezni: a lélek, a fej és a szív pápája, írja Timothy Dolan bíboros, New York érseke a New York Post című lap egy cikkében. II. János Pál pápa esetében a lélek több szempontból is különös szerepet játszik. 1979-es fehér- házi látogatásakor Jimmy Carter amerikai elnök „a világ lelke”-ként jellemezte. Az egyházfő kimerültnek és megsebezettnek tűnt, amikor megválasztása után 1978. okt. 16-án a Szent Péter templom erkélyére kilépett, és arra szólította fel a világot: „Ne féljetek!” Mindig újra és újra rámutatott a lélek elsődleges fontosságára, írja tovább Dolen. Ezért szólította fel a híveket az imádságra, és mindig újra hangsúlyozta a lélek megújítását, felhívta a figyelmet a szentségekre és az Egyház egyéb ájtatosságaira, amelyek lehívják számunkra Isten kegyelmeit és irgalmát. Hozzá tartozott életéhez Isten Anyjában, Máriában való teljes bizalma, és a sok boldoggá- és szentté-avatás, amelyek az ő nevéhez fűződnek. XVI. Benedek személyében őt egy neves teológus, egy kedvelt professzor és író követte, aki elsősorban az értelmünkhöz szólt, folytatta Dolan. Ő újraélesztette az Egyház óriási intellektuális örökségét, és arra emlékeztetett minket, hogy az elme és a hit nincsenek llentmondásban egymással, hanem a valóságban egymás szövetségesei. Ferenc pápa viszont a szívet hangsúlyozza újra és újra, erről van Dolan meggyőződve. Emlékszik egy fásult, érzéketlen riporterre, aki az új pápa első prédikációja után, március 19-én könnyekkel a szemében mondta: „Minden nap háborúról, éhinségről, gyilkosságról és halálról írok. És itt van egy ember, aki ilyen kedvesen beszél a jóságról és a gyengédségről. Éppen erre volt szükségem.” Meleg szív, irgalom, öröm, gyengédség, az emberekhez való odafordulás, elfogadás, szeretet, ezek azok a szavak, amelyeket a pápa gyakran használ, és ezek mind megérintik a szívet, írja Dolan. II. János Pál a lelki dolgokat (lélek) hangsúlyozza, Benedek az értelmet (fej), míg Ferenc a pásztori tulajdonságokat (szív). Mindegyikük tudatában van annak, hogy mind a három terület fontos, de mindegyikük másikra helyezi a fő hangsúlyt.
II. Dolan bíboros ellentmond a Scalfari interjú konklávéi kejelentésének
Az USA amerikai konklávé résztvevője és szemtanúja, Tomothy Dolan bíboros egy konklávé részletben ellentmond az olasz újságíró, Scalfari sokat vitatott pápai interjújának.
Az USA-beli konkláve-résztvevő és szemtanú egy részletben ellentmond az olasz újságíró, Eugenio Scalfari sokat vitatott pápai interjújának, és ezzel további kétségeket ébreszt az interjú megbízhatóságával szemben. A 89 éves újságíró már korábban önmaga elismerte a Figaro c. francia lapban, hogy az interjú elkészítéséhez nem használt sem magnetofont, sem írott jegyzeteket, tudósít a kath.net. Bár Scalfari egyidejűleg azt is állította, hogy a kész szöveg publikálásához bírta Ferenc pápa egyetértését, az azonban nem ismert, hogy a pápa milyen alapossággal olvasta át a szöveget. Egy újabb részlet további kétségeket támaszt a pápa állítólagos kijelentésével szemben. Dolan bíboros, New York érseke, az Egyesült Államok konkláve-résztvevője annak a leírásnak mond ellent, amely szerint Bergoglio bíboros saját állítása szerint egy magányos szobában misztikus élményt élt át. Dolan ugyanis megállapította, hogy Bergoglio a választás elfogadása előtt nem hagyta el a Sixtusi kápolnát. Scalfari szerint a pápa misztikus élményeit firtató kérdésre a következő választ adta: „Például akkor volt ilyen, amikor a konklávé engem pápává választott. Mielőtt elfogadtam, megkérdeztem, hogy visszavonulhatok-e néhány percre egy, az erkély mellett lévő helyiségbe. A fejem teljesen üres volt, és nagy félelem töltött el. Hogy ezen túl legyek, és egy kissé ellazuljak, becsuktam a szemem, és minden gondolatot elűztem a fejemből, az a gondolat is elszállt, hogy ne fogadjam el a választást, ahogyan ezt a liturgikus eljárás megengedi. Becsuktam a szemem, és már nem féltem és nem voltam emócionált. Egy bizonyos ponton nagy fényesség töltött el, egy olyan pillanatra, ami nekem nagyon hosszúnak tűnt. Ezután elhalványodott a fény, ekkor gyorsan felkeltem és bementem abba a helyiségbe, amelyben a bíborosok vártak rám, és odaléptem az asztalhoz, amelyen az elfogadási irat feküdt. Aláírtam, Camerlengo bíboros ellenjegyezte, és akkor az erkélyen felhangzott a „Van John L. Allen, US-Vatikáni megbízott blogján azt írta, hogy ez a New-York-i bíboros, T. Dolan szerint nem történhetett így. Dolan, aki résztvevője és szemtanúja volt a konklávénak azt mondta okt. 5-én, szombaton, hogy szemben a „National Catholic Reporter” állításával szemben Bergoglio bíboros „nem hagyta el a Sixtusi kápolnát a választás elfogadása előtt”, hanem csak később, ezután. Sőt, Bergoglio azonnal elfogadta a választást, és amint ezt tervezték, csak ezután hagyta el a Sixtusi kápolnát, hogy a „könnyek termében” átöltözzön, mondta Dolan.
Az olasz vatikáni megbízott, Andrea Tornelli már korábban rámutatott blogjában arra, hogy nincs is olyan helyiség, ami szomszédos lenne a Mittellogia bejáratával. Ezen kívül „egynél több bíboros” szerint, mondta Tornelli, hogy Bergoglio a választás elfogadása előtt nem volt több percig egy másik helyiségben. Sőt, úgy volt eltervezve, hogy a választást azonnal szóban elfogadta, és azután állították ki a protokollt.
Fordította: Cz. E.