Közismert tény, hogy Kálmán atya szívén viselte a templom és az iskola sorsát egyaránt. S, hogy miért tette? A válasz lehet erre egyik kedvenc verse, melyet a templomban szentbeszédei során gyakran idézett - még akkor is, amikor már ülve prédikált.
Reményik Sándor verse elmondja számunkra azt, ami Kálmán atya egyik küldetése volt: fenntartani a templomot, s az iskolát. Ápolni fizikai értelemben, és fenntartani szellemi lényegét. Isten és tudomány Kálmán atya számára nem két szétválasztott dolog volt, hanem egy. Szerinte nem lehet iskolát és templomot külön érteni. Ez a kettő egy. És ha megvan az Isten, ha elmegyünk a templomba, akkor lesz értelme az iskolának, akkor lesz miért megtanulni az egyszeregyet...
Mindig nagy gonddal figyelte az iskola ügyét, jó kapcsolatot ápolt a helyi iskola minden igazgatójával. Részt vett minden ünnepségen, szívesen volt együtt a tantestület tagjaival.
A vers gondolatai legyenek számunkra felhívó szavak: ne hagyjuk a templomot, s az iskolát!"
