Az I. Világháború emlékére létrehozott internetes oldalon C. G. Jung találó idézetét olvashatjuk: "Gondolkodni nehéz. A legtöbben ezért ítélkeznek." Ha belegondolunk, hétköznapjaink tele vannak kis háborúkkal, amiket finoman viszálynak, veszekedésnek, személyes ellentéteknek, egyet nem értésnek szoktunk nevezni. Viszont ezek is háborúk. Egy-egy rossz tett vagy kimondott rossz szó hadüzenet. Hadüzenet az ítélet, amikor a másikat megítélem, mérlegelés és gondolkodás nélkül. Még az egyedül ítélkező (csak ő ítélhet) Isten sem indít háborút. Napjaink pedig nem mentesek a vallások háborúitól sem. Egy-egy vallás a saját istenének akaratával egyezőnek tartja a háborút.
Az ítélet hadüzenet. És aki hadat üzen, annak a szívében nincs béke, ezért békét sem képes teremteni. A "jelentősebb" háborúkra azért szükséges emlékeznünk, mert a történelem tanít, és a történelem ismétlődik. Ha hagyjuk, a rossz is ismétlődik. A híradásokat hallva, napjaink sem mentesek a háborúktól, a hadüzenetektől. A féltékenység és irigység úrrá lesz, ha hagyjuk. A kisebb és nagyobb színtéren egyaránt. "Keresd a békét és azt kövesd!" - figyelmeztet a zsoltáros.
Mostani bejegyzésünk sajátos szemszögből közelíti meg a 100 éve kitört I. Világháborút. A szakértők és történészek minden oldalról képesek "belenézni" a háború hátterébe és mindennapjaiba. Felidézik a hátországban zajló eseményeket, gondolkodást, valamint a harctéri eseményeket.
Az Irodalmi Magazin aktuális száma szintén sokrétű elemzést tár elénk. Olvashatunk a frontot megjárt írók és költők munkásságáról, de az itthon maradtakéról is. Maczák Ibolya egy igazán különleges és értékes írásban mutatja be az első világháború imakönyveit. (Maczák Ibolya 1978-ban született. Tagja az Országos Doktori Tanácsnak. 2008-ban szerzett PhD-t a PPKE-n. 2012-től az MTA támogatott kutatócsoportjának tagja. Kutatási területe: 18. századi magyar irodalom,
kompiláció,
intertextualitás. Publikációi ITT és ITT.)
Érdekes, hogy néhány világháborús imakönyv a korábbi századokban használtak átdolgozott, aktualizált kiadása. Kiderül, hogy a szakértők szerint egy lövészárokban időző katona sokkal könnyebben tud imádkozni a protestáns imakönyvből, mivel annak megfogalmazása egyszerűbb. Ugyanakkor lehet, hogy elég csak az égre tekintenie...
"A háborús idők imakönyvei alapvetően öt témakörrel foglalkoznak: általános imádságok (reggeli és esti imák), háborús idők imái (ima az országért, a vezetőkért stb.), harctéri imák (támadás előtt, sebesülés után), bölcs mondások, gondolatok (természetesen háborúra vonatkozó tematikával)." (Maczák Ibolya: Mikor hadakkal ostoroztatunk - Az első világháború imakönyvei, Irodalmi Magazin, Bp. 2014, 32.)
Azt is fontos tudni, hogy ebben az időszakban már "divat" volt a speciális imakönyvek nyomtatása, vagyis a körülményekre, életállapotra vonatkozó tematika. (Özvegyek imakönyve, férfiak imakönyve...)
"Tény, hogy például a Szent István Társulat gyakorlatilag a háború kitörésével egy időben megkezdte kapcsolódó tevékenységét, mégpedig imakönyvekkel. Először a már forgalomban lévő Molnár Vid-féle Imák és és intelmek a magyar kath. hadfiak számára című kiadványt kezdte el ingyen osztogatni a harcba indulók között, majd felkérte a lazarista Reviczky Aladárt, hogy ennek nyomán könnyebben kezelhető kiadást készítsen." (uo.)
A szerző még kitér a hátország lakói, vagyis az itthon maradt családtagok számára készült imakönyvekre is. Az átfogalmazások kapcsán kiemeli: "Az "Igazgass és táplálly engem; vigasztally és erősíts engem, minden nyavalyáimban" helyett a következő - az első világháborús időszakhoz jobban kapcsolódó - mondat olvasható: "Nyugtasd meg sajgo szivemet a te könyörületességed írjával, hogy megnyugodjam hazámért elesett hősi férjem elmúlásán." E módosításokat különösen fontossá teszi az a tény, hogy az imádság nem nagy terjedelmű. S bár Pázmány neve fémjelzi mindkét változatát, filológiai szempontból igen jelentős az eltérés a szövegek között." (uo., 33.)
Az egyik imakönyvben ilyen imák találhatók, amiket ütközet közben mondhatott a katona:
"Uram, legyen meg a te szent akaratod!"
"Istenem, erősíts meg e nehéz órában!"
"Jézus Szíve, oltalmazz engem;
Jézus Szíve, fogadj be engem!"
Az említett folyóiratban a vallási megközelítést folytatva olvashatunk Sík Sándorról is, akiről közismert, hogy pap-költő volt. Nos, ő is részese volt az I. Világháborúnak. "1915 első négy hónapjában tábori lelkészként szolgált a sirinai táborban, szemközt a Fruska Gorával. ... Magányosnak, elesettnek érezte magát. ... Az egyszerű emberekkel megismerkedve, megtapasztalta az emberi élet nyomorúságát:
"Vén katonák közt pap vagyok (...)
Bűzös barakk, levegőtlen sarok.
Penészes szalmazsákon görnyedek (...)
Este van. Tél van. Hideg van. Sötét van.
Ülök zsibbadtan, félnap óta egyben,
És hallgatom a félhomályban, félaléltan,
Barázdás arcokon a könnyek hogy görögnek (...) (Barakk)"
(Borián Tibor SchP: "Vén katonák között pap vagyok", Irodalmi Magazin, Bp. 2014, 34.)
Emlékezésünk és imádságunk két jelentős művel zárul ("folytatódik"). Egy vers és egy zenemű. A (méltatlanul) kevésbé ismert Gyóni Géza híres versével, és G. Donizetti Requiem-jével.
Istenünk! Add, hogy minden ítélkezés és hadüzenet megszűnjön a teremtett világban, és egyedül a Te békéd uralkodjon köztünk! Soha többé harcot, háborút, viszályt! Soha, soha, soha!
Gyóni Géza: Csak egy éjszakára...
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.
Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
- - Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Gaetano Donizetti: Messa di Requiem
