Megtörtént eset. Az áldozatok nevét direkt nem közöljük. Vigyázzon, mert nem ez volt az egyetlen ilyen eset!
Vasárnap a második szentmiséjére érkezik meg a plébános az öt misézőhely egyikén. Aznap még kettő vár rá, délután egy Szentségimádás. A sekrestye bejáratánál egy feketébe öltözött idősebb hölgy fogadja. Közli:
- Plébános úr! Én vagyok az, aki két misét kértem. Szeretném, ha....
Plébános úr a tűző napon (34 fok), a sekrestye lépcsőjénél, autója mellett állva, kénytelen volt közölni a jó szándékú Krisztus-hívővel, hogy nem fog vasárnap ezen a filián kettőt misézni. Hiszen a pap is ember, illetve korlátozott a szentmisék száma is.
A hölgy kifakadt, hogy bizony az ő gyerekei és unokái csak az adott vasárnapon érnek rá, és bizony van karonülő unoka is! Vegye figyelembe a plébános úr, hogy a család csak ekkor tud összejönni, és a nagypapa tiszteletére (bocsánat, lelki üdvéért) bemutatott misén részt venni (beülni).
Azután elkezdett csúnyán fenyegetőzni:
- Végeztem az Egyházzal! Eddig rendesen fizettem az adót, majd megyek máshová! Végeztem! Többet nem fizetek!
Nos, kedves nénike! Ne is fizessen. Az Egyház nem szolgáltató-központ. Ha Önt hite arra indítja, hogy adok-kapok alapon álljon Istennel való kapcsolata és szentségi élete, ne is adjon. Még kardvirágot se Szent Vendel szobra elé...
Gondoljuk végig a történetet kicsit másképp:
Felkeressük a helyi vasútállomás pénztárát, és közöljük:
- Asszonyom! Indítsanak jövő vasárnap még egy vonatot a családomnak! Tudja, csak akkor érünk rá..., Ja, és büfékocsi legyen, mert éhesek leszünk. (...) Én fizetem az adót rendesen!