 |
| Imádkozó asszonyok |
Az Egyház nagyböjt első vasárnapján a keresztség szentségének megmentő jellegét tárja elénk. Ahogyan "Noé napjaiban" a víz által menekültek meg, az Egyházban is a keresztvíz által menekülnek meg azok a lelkek, akik a hit útjára lépnek. A keresztség nem csupán egy alkalom az ember életében, hanem állandó esemény. Jézus szüntelen megtisztulást vár el és kínál fel. Nála van a hatalom, hogy megtisztítsa lelkünket. A keresztség megújítása mindig a megtérésben és a szentgyónás elvégzésében rejlik. Felismerve bűnösségünket és gyönge, esendő létünket és személyiségünket, leborulhatunk az Isten elé, akinek elég csak a ruháját megérinteni, és hitünk meggyógyít. A keresztség vize hitet feltételez. Olyan hitet, mely alázatos és engedelmes. Jézus az Olajfák hegyén vérrel verítékezett, de ezt mondta: "De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!" (Lk 22,42)
A rövid evangéliumi szakasz is teli van elmélkedésre okot adó gondolatokkal. Isten uralmának közelsége és megvalósulása a bűnbánat által lehetséges. Dobszay László a szentmiséről szóló füzetében ezt írja: "A legliturgikusabb bűnbánati cselekmény a szentmise előtti ünnepélyes szenteltvízhintés, az Asperges. Mióta ezt ritkábban végzik el, a bűnbánat felindítása inkább szavakban, közös imádsággal szokott történni. Természetesen ez a "közgyónás" nem elegendő a súlyos bűnök eltávoztatásához. De segít abban, hogy bűnös voltunkat megvallva, sebeinket Isten előtt feltárva, a mennyei Orvosra bízza gyógyulásunkat.
Ez a bűnbánat most nem egyes bűneinkre vonatkozik: annak a gyónás a helye. Az a rövid csend, melyet a pap felszólítása után tartunk, úgysem elég kimerítő lelkiismeretvizsgálatra. De elég arra, hogy komolyan magunkba nézve őszintén elismerjük: bűnösök vagyunk, hiszen Szent János első levele szerint "aki azt mondja magáról, hogy nincs bűne, magát csalja meg és nincs benne igazság". Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak ellenben megkegyelmez. Ezzel a lelkülettel tárjuk fel bűnös voltunkat az egyetemes Egyház közösségében Isten minden szentjei előtt."
A szentmisében ezt követi a Kyrie, mely "feltárja Isten előtt nyomorúságunkat is; reá bízza, hogy abból kiemeljen minket. Hódolat, bizalom, kérés, megváltásért való vágyakozás egyesül egyetlen rövid kiáltásban." (uő.)
A hívő lélek tehát a szentségek által menekülhet meg. Lelkünk megmentése a cél, hogy méltó módon állhassunk majd Isten elé. Ugyanakkor nem elegendő a jövőbeni találkozásra gondolni, hiszen már most "az Úrnak szolgálunk". Vagyis Isten uralmában élünk, Isten országát és idejét éljük. Ezért kíván tőlünk Jézus szüntelen bűnbánatot, mely az ő jelenlétében való alázatos és imádságos élet. Csendet és rendet teremtve magunk körül, figyeljünk a velünk ÉLŐ Istenre, aki meghallgat, erőt ad és életet, mert ő maga a szeretet.
