Szentatyánk idei nagyböjti üzenete itt olvasható. Már napokkal ezelőtt megjelent. Az üzenet mottója: "Figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást." (Zsid 10,24) A pápa rögtön az üzenet elején kijelenti: "A nagyböjt ismét alkalmat ad arra, hogy a keresztény élet középpontjáról elmélkedjünk: a felebaráti szeretetről." (Az idézet a megjelent magyar fordításból származik.)
Cikkünk megírását az vezérelte elsősorban, hogy felhívjuk a figyelmet bizonyos hangsúlyeltolódásra, mely könnyen bekövetkezhet akkor, ha valaki nem ismeri eléggé a Szentatya tanítását. "A keresztény élet középpontjáról" - olvassuk. A levélről több közösség tartott már elmélkedést, és a tapasztalat azt mutatja: nem olvasták el az eredeti szöveget (akár olaszul akár németül, vagy szlovákul). Ebben ugyanis a középpont helyett a "szív" szó szerepel. Nyilván egy fordítás nem történhet szóról-szóra, ám mekkora a különbség, ha ezt mondjuk: "a keresztény élet motorja" - például. Vagyis a felebaráti szeretet nem csak úgy önmagában lehet a keresztény élet középpontja, hanem egyfajta motiváció, motor, "szíve", azaz középpontja - központi gondolata. Ezt a szót tehát könnyen félreértheti az, aki hangosan felkiált egy közösségi összejövetelen: "Ez a pápa végre nem a liturgiát és az Eucharisztiát helyezi a keresztény élet középpontjába!"
Nos, ha a keresztény életről szeretnénk elmélkedni, és megérteni azt, hogy mi a felebaráti szeretet, vegyük elő Jézus példáját. Amennyiben nincs nagyobb szeretete annak, aki életét adja felebarátaiért, akkor a legnagyobb szeretete Jézusnak volt. Azzal, hogy életét adta értünk. De eszünkbe juthat a Jézus Szíve litánia akklamációja: "minden szív királya és középpontja". Az a végtelenül szerető és irgalmas Szív a mi életünk és szívünk középpontja is, mely képes megtenni bármit a felebarátért - mert szereti. A keresztény életet tanulni kell. A hit útján fejlődni kell, és "ezt az utat az imádság és a megosztás, a csönd és a böjt jellemzi, miközben várjuk, hogy átéljük a húsvéti örömet." - fogalmaz a levélben a pápa. Mi más lenne egy liturgia, egy szentmise, mint ennek a teljessége, vagyis megélése annak, hogy "halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat"? Jézus Krisztus keresztáldozata a csúcsa és forrása annak, hogy képesek legyünk egymásra figyelni. Az egymásra való odafigyelés nem tréning szerűen működik, nem "csinálni kell és kész", hanem az Isten felé fordulásból fakad. Annyiban tudok a másik felé fordulni, amennyiben Istennel élek. Ha ez nem történik meg, üressé válik a felebarát iránt érzett valamennyi érzésem, vagy a neki nyújtott segítségem.
Ha tehát a felebaráti szeretet "középpontja" a keresztény életnek, az úgy valósul meg, mint a Jézus által meghirdetett legfőbb parancs, mely a szeretet parancsa. A "sacramentum caritatis" pedig, vagyis "a szeretet szentsége" megmarad továbbra is "középpontnak", vagyis origo-nak.
