Két évvel ezelőtti cikkünk a témában: itt.
Ma van Boldog Duns Scotus János emléknapja. Ferences szerzetes volt és filozófus.
1299-ben karácsonykor az oxfordi kolostorban egy misztikus élménye volt. Elmerült a megtestesülésen való szemlélődésében, és megjelent neki Szűz Mária, karján a Kisded Jézussal. Ő megcsókolta és megölelte szeretettel. Ez indította el abban, hogy a megtestesülésről írjon, mely öröktől fogva el volt rendelve, mint Isten szeretetének legfőbb megnyilvánulása.
Részlet a "Vajon az angyal rendelkezik-e az isteni lényeg aktuális, természetes és határozott (distincta) ismeretével?" című quaestiojából:
"Úgy tűnik, hogy nem, mert ha egy angyal természetes ismerettel határozottan ismerné az Istent, akkor ez vagy az isteni lényeg vagy valami más révén történne. De nem a lényeg révén, mert akkor természeténél fogva boldog lenne. De nem is más révén, mert az isteni lényeg közelebb van hozzá és akármelyik másik angyalhoz, mint bármi más, ami a megismerés elve (ratio cognoscendi) volna, mert kívülről került belé: nem így van ugyanis a kő a lélekben, hanem csak a speciese révén.
De ellenkezőleg: Ha nem ismeri határozottan az isteni lényeget természetes ismerettel, akkor vagy egyáltalán nem rendelkezik ismerettel az isteni lényegről – s ezesetben hiába volt elméjük számára a parancs, hogy szeressék az Istent, hiszen nem tudták szeretni, ha egyszer nem ismerték (jóllehet a kőtáblákon nem ők kapták parancsba, hogy teljes erejükkel szeressék az Istent, elméjükben megkapták ezt tisztán természetes állapotukban) – vagy valamiképpen ismerték az Istent, de nem tisztán, következésképpen zavarosan, s ekkor értelmük éppolyan zavaros volna, mint a mienk, amelyik a zavarostól tart a tiszta felé. (...)
De ellenkezőleg: Ha nem ismeri határozottan az isteni lényeget természetes ismerettel, akkor vagy egyáltalán nem rendelkezik ismerettel az isteni lényegről – s ezesetben hiába volt elméjük számára a parancs, hogy szeressék az Istent, hiszen nem tudták szeretni, ha egyszer nem ismerték (jóllehet a kőtáblákon nem ők kapták parancsba, hogy teljes erejükkel szeressék az Istent, elméjükben megkapták ezt tisztán természetes állapotukban) – vagy valamiképpen ismerték az Istent, de nem tisztán, következésképpen zavarosan, s ekkor értelmük éppolyan zavaros volna, mint a mienk, amelyik a zavarostól tart a tiszta felé. (...)
A kérdésre tehát ezt válaszolom: Hogy mit ismertek az angyalok a bukás előtt, csak az Isten tudja. Ám az Istennel kapcsolatos természetes és habituális ismeretük most is megvan, hiszen jóllehet erkölcsileg megsérültek, természetükben nem sebződtek meg. Ekkor pedig állításom szerint nem lehet azt mondani, hogy semmiféle ismeretük nem volt az Istenről (ami az első véleményből következik), miként az sem mondható, hogy csak zavaros és absztrakt ismerettel rendelkeztek róla – ezzel tökéletlenséget tulajdonítunk nekik, ez esetben ugyanis semmivel sem tökéletesebben ismerik az Istent, mint én magam. S ezért természetes megismeréssel világosan ismerték az Istent."
A teljes fordítás elolvasható ITT.
