Régebben jelent meg egy cikk a kath.net-en ezzel a címmel. Most a fordítást közöljük.
XVI. Benedek írásaiban és katekéziseiben sok
jelentőségteljes és alapvető megállapítás van a katolikus Egyház liturgiájára
vonatkozólag. Azonban az a mód is, ahogyan ő maga celebrálta a szentmisét, maga
egy katekézis „a keresztény élet forrásáról és csúcsairól”, (Lumen gentium 11),
mondják azok a papok, akik ennek részesei voltak. Trent Beattie az „Országos
Katolikus Regiszter”-től beszélt ezek közül néhánnyal.
„A liturgikus reform újraéledését nem annyira a pápa szavai
inspirálták, bármennyire is fontosak voltak ezek”, mondja főtisztelendő James
Moroney, aki közreműködött a római misekönyv angol nyelvre fordításában.
„Elsősorban tettei inspiráltak. Annyira átadta magát a liturgiának, ami abban
az örömben és ünnepélyességben nyilvánult meg, ahogyan a szertartást
celebrálta. Tudta, hogy ez a keresztény élet forrása és csúcspontja, és ennek
megértése örömmel és csodálkozással töltötte el a szívét, ami arcáról is
leolvasható volt.”
Benedek liturgiai hagyományának középpontjában Moroney a hívőknek
a szentmisében való aktív részvételét látja. Benedek hangsúlyozta a liturgiában
történő bensőséges részvételt. A húsvéti titok iránti érzék nélkül nem lehet
helyesen ünnepelni. Ez a liturgiában való valóságos részvétel központi kérdése.
A másik lényeges része a misztérium és az ünnepélyesség hangsúlyozása, ami a
katolikus liturgia inherens része. „Tudta, hogy a liturgiát nem mi találjuk ki,
hanem olyan dolog, amit befogadunk, és hogy ez az élő Istennel történő
találkozást jelenti, aki a mi életünk és jólétünk forrása”, mondta Moroney.
Ambrose Criste részére, aki a premontrei kórus vezetője (?),
Benedek legfontosabb hozzájárulása a liturgiához a II. Vatikáni Zsinat
autentikus interpretálása. Az autentikus liturgia soha nem szakítást jelent a
múlttal, hanem ennek folytatását. „Benedek sikeresen mutatta meg, hogy a II.
Vatikáni Zsinatban is a hűségről és a tradíciókról szól” mondta Criste. Ez
mutatkozik meg a „Summorum pontificum”-ban és az ezt kísérő levélben is,
egészítette ki mondandóját a pap.
Criste kétszer volt diakónus azokban a misékben, amelyeket
XVI. Benedek pápa pontifikált. „Alázatossága és becsületessége figyelemreméltó
volt. Semmi sem történt véletlenül. Látni lehetett, hogy mélyen elmerült a
liturgikus imádságban. Tudta, hogy itt nem krativitásra vagy újdonságra van
szükség, hanem hűségre és hagyományra”, mondta Criste.
fordította: Cz. E.
