A cikk terjedelmessége miatt ezt A hit útján blogunkon közöljük teljes hosszában.
"Először is csodálkozom azon, hogy hogyan lép át a 25f oldalon azon az én
elképzelésemen, ami az érzéki észlelést illeti, ahogyan a valóságot teljes
egészében interpretálja (mint a valóság-elv explicit tagadását), miközben én
éppen azt akartam mondani, amit Ön azután a 29f oldalon a természettudományos módszerekről
fejt ki (az emberi érzékelés határainak átlépéséről). Így én teljes egészében
egyetértek azzal, amit Ön a 40. oldalon ír …”a matematikának nagyon mély
affinitása van a valláshoz”. Ebben a kérdésben én egyáltalán nem látok semmi
valóságos ellentétet kettőnk szempontja között. Amikor aztán a 49. oldalon
kifejti, hogy …”a valódi vallásosság manapság inkább a tudomány, mint a
filozófia területéhez tartozik”, akkor ezen természetesen lehet vitatkozni, de
örülök annak, hogy Ön ebben a tekintetben a saját munkáját itt mint „valódi
vallásosságot” tekinti. Itt, úgy mint később a 65. oldalon, és még egyszer az
„Ő és az én hitvallásom” c. fejezetben hangsúlyozza, a lemondás arról az
antropomorfizmusról, amely Istent egy emberek által kigondolt személynek
tekinti, az igazi vallásosság tiszteletét jelenti. Könyve 182. oldalán ezután
egészen drasztikusan azt mondja: „a matematika és a tudomány az egyetlen igaz
vallás, a többi babona”."
