"Azon a fényes éjjelen, melyet beragyog a Szentháromság boldogsága, Jézus, a kedves kis újszülött lelkem éjszakáját a világosság vadpatakjává változtatta... Azon az éjszakán, amikor irántam való szeretetből gyengévé és szenvedővé lett, engem erőssé és bátorrá tett. A fegyverzetébe öltöztetett, és azon áldozat éjszaka óta egyetlen harcban sem szenvedtem vereséget, ellenkezőleg, győzelemről győzelemre haladtam, és úgyszólván óriásként kezdtem futni." (Lisieux-i Szent Teréz)
Teréz a jászoltól a kereszthez megy. Biztos teológiai ösztönével egyesíti az inkarnációt és a keresztet, az isteni megalázkodás két csúcsát, melyeket néhány teológus egymással szemben akart állítani, Teréz azonban a megváltó szeretet közös nézőpontjában együtt látja őket. Beöltözésének napja óta ezt a két mozzanatot a nevében is egyesíti. A Királyok Királyával való "eljegyzésekor" Jézus nászajándékul a gyermekségnek és passiójának birodalmait adja neki, azóta a Gyermek Jézusról és a Legszentebb Arcról nevezett Teréz nővérnek hívják. - írja Christoph Schönborn
