"A liturgiában való részvétel a Jézus Krisztushoz és az ő misztikus testéhez, az Egyházhoz való odatartozás következménye. Tudatában vagyunk a szentmise igazságának: Jézus Krisztus odaadja magát értünk. A részvétel azt jelenti, hogy visszaadjuk az Úrnak az értünk adott testét és az értünk ontott vérét, amikor szenvedésének keserű, de üdvös kelyhéből iszunk. Olyan mértékben veszünk tehát részt a szentmiseáldozatban, amilyen mértékben az Úr és az Egyház cselekedete azonos a mi saját cselekedetünkkel, az ő szeretetbeli önátadása a miénk lesz, fiúi engedelmességét az Atya iránt a magunkévá tesszük, a Megváltó áldozatában osztozni tudunk. Mint minden emberi dologban, a liturgikus szertartások cselekményeiben is van egy külső és egy belső dimenzió. Csak így lesz hiteles a hozzáférésünk az ünnepelt misztériumhoz." (Nicola Bux: Mélyülő hittel a szentmisén, Kairosz Kiadó, Bp., 2011, 157.)
