Amint az előző részben ígértük, most felidézzük nagy "reformer" szentjeink példáját. Mivel januárban egy hétig Assisi Szent Ferencről lesz szó, ezért vele rövidebben foglalkozunk.
XVI. Benedek pápa gondolata az, hogy a reformra minden nap szükség van. Elsősorban az embernek, aki minden nap megújulásra szorul, mert a bűn megsebezte életünket. A szentek olyan emberek voltak, akik a reformot és a megújulást (az új evangelizációt) magukon kezdték. Szent Ferenc megtérése ismert esemény számunkra. Ifjúkori élete bűnös volt: "Mikor ugyanis még bűnben éltem, a társadalom kivetettjei keserű látványt jelentettek számomra. Az Úr maga vezérelt el közéjük, hogy könyörületet gyakoroljak rajtuk." - vallja Ferenc. Ezzel "ítéletet mond saját ifjúságáról. Egyetlen szó sem hagyja el ajkát a hírnév és dicsőség utáni kalandozásról, egyetlen szótag sem esik a nemes lovagságról, aminek ifjú korában hódolt volna." (Walter Nigg: Assisi Szent Ferenc)
"Isten akkora bizalmat adott nekem az Egyház iránt, hogy egyszerűen imádkozni kezdtem, mondván: Imádunk Téged, Úr Jézus Krisztus, ebben a templomban és a világ összes templomában, és áldunk Téged, mert Te szent kereszted által megváltottad a világot." - írja Szent Ferenc Jézus szavai pedig: "Ferenc, menj és építsd fel házamat, mert, mint látod, teljesen romokban hever", összefüggésben állhat a pápa legendás álmával, miszerint Ferenc tartja az "Egyházat". Nigg így fogalmaz könyvében: "Ferenc nem érthető Jézus alakja nélkül, élete Jézus valóságába változott át. Ő volt a legerősebben jézusközpontú ember, aki valaha is fellépett a történelemben."
Assisi Szent Ferenc élete a megújulás példaképe: csak radikális megtéréssel lehet elérni bármiféle megújulást és új evangelizációt. Kemény szavak ezek, bizony. De Istentől való eltávolodásunk csak a "visszafordulással" hozható helyre. Nem a csatákból vagy kirándulásokból ismert "hátraarc" segíthet utunk során, hanem az a "visszafordulás", mely Jézushoz fordul, aki a történelemben megjelent. Ennek a liturgiában is meg kell valósulnia, amennyiben az "csúcs és forrás". (megj. Az új evangelizáció része a liturgia megújítása is, hiszen életünk legfőbb eseménye a liturgia.)
Menjünk vissza időben a katolikus reform idejére, mely alatt a Tridenti Zsinat idejét és az utána következő időszakot értjük. Franciaországban a VII. század kezdetétől elterjedve az "Oratórium" a katolikus reform fontos eleme. A XVI. század a "sarutlan" rendek százada is volt, vagyis a régi rendekben a szigorú reformot követőké, ellentétben a "sarusokkal", vagyis a könnyített életmódot folytatókkal. A kármelita rendet is elérte a hanyatlás, és Avilai Teréz kivételes hivatástól indíttatva cselekvésre határozta el magát. Avilában 1562-ben alapította meg a sarutlan kármeliták rendjét. Húsz év alatt 17 rendházuk lett Spanyolországban. Keresztes Szent János misztikus szent alakjával a férfi rendekben is reform kezdődött.
A ferenceseknél két megújulási hullám létezett: egyik a minoritáké, akik a spanyol Alkantarai Péter (+1562) taítványai voltak. A másik a kapucínusok rendje, mely az egyszerűség, szeretet, szegényekkel való törődés miatt a legnépszerűbb rend lett.
Látjuk tehát, hogy az új evangelizáció mindig jelen volt az Egyház életében. A barokk kor misztikus lelkületű megújulása a romlás, a protestáns reform, az elvilágiasodás hatására következett be. A mai kor és az említett XVI-XVII. század között bizony sok a hasonlóság.
A XX. nagy szentjei: Szent X. Piusz pápa, Boldog Batthyány Strattmann László, Maximilian Kolbe, Boldog Apor Vilmos, Boldog XXIII. János, Boldog II. János Pál, Boldog Kalkuttai Teréz Anya, Pio atya, ...
Mindannyian egyre irányítják a figyelmet: Jézus Krisztusra, aki megtestesült, gyógyított, tanított, aki az Igazság, aki meghalt értünk, feltámadt, felment a mennybe, elküldte a Szentlelket, és velünk van az Eucharisztiában. Ők felismerték a liturgia fontosságát: a szentmise végtelen jelentőségét, a Szentségimádás fontosságát, a zsolozsma lényegét, a szentségek szükségességét, a Szentírás olvasását. Nem szakadtak el az Egyház tanításától, és hűek voltak Péterhez.
Kövessük a szentek életét, amely példa számunkra a megújulásban, az új evangelizációban.
