Tavaly ezen a napon így emlékeztünk meg Szent Miklós püspökről. Idézze fel az akkori írásunkat, amelyben a szent életét is bemutattuk a legendák mellett.
A cipők kibokszolva, a lámpák leoltva... reggelre itt a csomag! Igen, ez a kedves ünnep azon ünnepek közé tartozik, amelyek vidámságot és örömet hoznak szívünkbe. A gyermeki mosoly, hogy néhány éves gyermekünk ismét önfeledten örül a piros csomagolásba bújtatott finomságoknak. "Van zsákodban minden jó" - éneklik az ovisok a vén Miklós görcsös botjának csengőjét hallva. Idill ez, vagy valóság? A Mikulás-napi szokás tényleg rávílágít egy mélyebb valóságra, vagy csupán útindítás a fogorvoshoz vagy a diétás nővérhez? Nem a csokoládé és nem a virgács a lényeg. Az, hogy "Isten a szeretet". Mert ha egymást meg tudjuk ajándékozni, most, advent elején, akkor Istent is megtudjuk majd ajándékozni advent végén, karácsonykor. Ismerős a gondolat, hogy aki nem szereti felebarátját, hogyan szeretheti Istent...? Így vagyunk ezzel ma is, amikor reggel izgatott, lelkes, néha csalódott ifjak zsongják be a buszokat, iskolatermeket, családi közösségeinket. A fényes cipő a készület jele. Ez a külsőség nem marad külsőség, mert reggelre megtelik a Teremtő jóságával. Az ajándék misztériumából értünk meg ma valamit. Szent Miklós (Mikulás, télapó, Santa Claus, Дед Мороз) valóban segített azokon, akik szegények voltak. Nem indított kampányt és nem nyitott bankszámlát - persze nem is tudott volna még akkor. Ez a képletes gondolat értesse meg velünk: menj oda, oszd szét, amid van, és kincsed lesz. Ne várjunk mindig egy "másikra", aki majd helyettünk cselekszik. Keressük meg a kibokszolt cipőket, a sötét otthonokat, és lopjuk be a szegények, árvák, özvegyek, elhagyatottak, gondokkal terheltek szívébe ISTENT, aki a SZERETET.
Kívánjuk, hogy idén is hagyja nálunk a szívét, szórja ránk örömét és adja nekünk jókedvét!
SZENT MIKLÓS PÜSPÖK! KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!
