"Közben magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével
elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. Meghagyta
nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se
kenyeret, se pénzt az övükben. Sarut kössenek, de ne öltözzenek két
köntösbe. Azt mondta nekik: ,,Ha valahol betértek egy házba, maradjatok
ott, amíg tovább nem mentek onnan. Ha pedig valahol nem fogadnak be és
nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port
is, bizonyságul ellenük.' Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak
bűnbánatot. Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok
meggyógyultak." Mk 6,7-13
A szakaszról való elmélkedésünk most nem exegézis, hanem inkább a patrológia felől közelít. Az ókeresztény korból számos írás maradt ránk. Ezek között találjuk az apostolok tanítását is. Felmerül a kérdés, hogy miután Jézus elküldte az apostolokat tanítani, ők mit mondtak, mit írtak. Egyértelmű, hogy tanításuk alapja az evangélium, a Jézustól kapott tanítás.
A Didakhé a tizenkét apostol tanítása. Ide kattintva elolvashatja.
