Szent Cecíliának, az egyházzene védőszentjének egyik ábrázolási módja (a barokk korban), hogy az angyalok koncertjét hallgatja a szentek társaságában. Amennyiben a kérdésre valódi választ szeretnénk adni, egy kis időre szét kellene nézni a mennyországban. Ez pedig lehetetlen vállalkozás. Számunkra vannak bizonyos kategóriák, amiket a zenére használunk: mennyei muzsika, Istennek biztosan ezt játsszák az angyalok, stb... Ez némiképp ízlés dolga is, hiszen annak, aki nem szereti Mozart zenéjét, kész pokol lenne a mennyország.
Ennél a kérdésnél szintén vissza kell mennünk az időben. A hit és a művészetek összefüggő dolgok. A művészet kifejezi a hitet: akár az építészetben, akár a zenében. A képzőművészet és a zene a művészeti stílusokban, korokban egységes, egybehazngzó volt. Míg lenn a szentélyben a pap misézett, a kórus gyönyörű Sanctus-tételei szóltak, és a hívő feltekintve a templom boltozatára zenélő angyalokat látott a szentek társaságában, Isten lába előtt. Mi ez, ha nem a mennyország megjelenítése? A kor erre törekedett, hogy megjelenítsen egy darabot Isten országából. Azért, hogy a hívő ember - némiképp tekintettel a liturgia lényegére, miszerint a földi liturgia a mennyei elővételezése - már arra kis időre a mennyországban érezhesse magát. Bach és Mozart tehát megfér a mennyországban - talán nemcsak a freskók által ábrázoltban...
