lombok között a fényes hold szitál,
tündéri tónak csöndes tükörén
az égi bársony csillagképe áll.
Zöld tisztáson álldogál az őz,
mellette szép gidája lépeget,
kedélyes vándorunk: a hold
gyönyörűségesen nevet.
Zabvetésben meglapul a nyúl,
felette szál egy felriadt madár,
bokrok között rikoltoz egy kuvik.
Ki tudja, tán a kapzsi róka jár!...
A hegytetőn egy fáradt nyáj pihen,
még egyet-egyet kondul a kolomp,
aztán elhallgat csendes némasággal,
felette szürke némaság borong.
A tücskök búsan hangversenyre kelnek,
lombok között lágy szellő susog,
tündéri tükör égi bársonyán
szent békességnek csillaga ragyog.
