 |
| Rogier van der Weyden: Szent János névadása, Staatliche Museen, Berlin |
Magánügy - mondják sokan, és ez így is van -, hogy milyen nevet adunk gyermekeinknek. Viszont egy nemzet számára, egy közösség számára jellemzők a lakosság által gyakran használt nevek, hiszen elkötelezettséget, összetartást, hitet tükröznek. Egy plébános manapság általában bajban van egy-egy kereszteléskor, ugyanis a szülő által válaszott névhez nem talál megfelelő szentet.
Egy internetes oldalon megejelent cikk adta az ötletet bejegyzésünkhöz. "A leggyakoribb nevek listájában egyébként még alig látszanak meg az utóbbi tíz év divathullámai. A tíz leggyakoribb női név Magyarországon a Mária, az Erzsébet, a Katalin, az Ilona, az Éva, az Anna, a Zsuzsanna, a Margit, a Julianna és a Judit, míg a férfinevek listájában a László, az István, a József, a János, a Zoltán, a Sándor, a Ferenc, a Gábor, az Attila és a Péter állnak az élen." - fogalmaz a szerző, P.N.
Keresztelő alkalmával nehéz megfelelő szentet találni bizonyos nevekhez. De hogyan is kötődik össze a már említett hit dolga a névadás kérdésével? Egészen egyszerűen. Vegyük a bérmálás esetét. Ott már gyakoribb, hogy nemcsak a bérmaszülő neve domináns, hanem már "szükséges" egy védőszent. Itt már döntőbb az értelem használata...
Hit kérdése is, mert egy keresztény ember miért nem nevezi el szentről a gyermekét? Ezzel megértené és elhinné, hogy a keresztség szentsége által az Egyház tagja és Isten gyermeke lett fia vagy lánya, és rábízná egy szent közbenjárása gyermeke életének minden léptét, rezdülését. Hitet tükrözne az a névválasztás, amely névhez egyértelműen választható szent. Például a szülők számára nemcsak "kedvelt" az illető szent (válaszott szent) élete, személyisége, hanem élményük, tapasztalatuk is van vele kapcsolatban.
Szép és hitet tanúsító dolog például a Márton vagy Katalin név választása. Vértanúk mindketten, akik a hitért álltak ki.
Érdemes lenne a sok kezdeményezés és ötlet mellett kicsit elgondolkodni azon, hogy a hit megvallásának kérdése nemde ebben, a névadásban is megjelenik? Vagyis akinek a Hit Évében születik gyermeke, (amellett, hogy jelentőséget tulajdonít a születés évének) nevezze el őt egy szentről.
Zarándokúton vagyunk ezen a földön, és célunk eljutni az Isten országába, ahol együtt leszünk minden szenttel. Kapcsolódjunk körükbe már most, a mulandó földi élet idejére, hogy közbenjárásuk által gyűjthessük az igazi kincseket, nevünk által, hiszen "a név kötelez".
