Annyira jó, hogy nekünk, katolikusoknak minden az eszünkbe jut, és mindjárt tudjuk is a megoldást hazánk hitetlenségének problémájára. Nem baj, hogy a hittanórákon jelenlévő diákok száma rohamosan csökken, nem baj, hogy a templomba egyre kevesebben járnak. Ugyanis nem itt kell megragadni a probléma gyökerét, hanem például a kocsmában!
A Hit Évére kiadott ötlet-füzetkében számos érthetetlen ötlettel találkozunk. Ilyen a kocsmamisszió.
Idézet: "Tartsunk kocsmamissziót! Hol, milyen módon látok lehetőséget erre? Tartsunk meghirdetett, tematikus beszélgetéseket, előadói vitaesteket meghatározott témákban!"
Hát az ötlet sok problémát vet fel. Először: Tudja-e a szerző, hogy mit takar ma Magyarországon a "kocsma" fogalom? Nem pest-belvárosi Pilinszkyről elnevezett kávéházat, az biztos. Mert ott talán az ötlet megvalósítható. De a legjobb az, amikor azt javasolja, hogy a kocsmában tartsunk vitaestet! Hát mi lenne egy kocsmában minden este, ha nem vitaest? Sokszor verekedésig fajuló. Most ebbe csatlakozzunk mi is? Egyébként is, eleve, hogy merül fel ilyen? A kocsmába nem azért megy valaki, hogy a hitről beszélgessen papokkal... Ha meg a pap bemegy a kocsmába, máris iszákosnak tartják. Ja, plakátoljuk ki előre, hogy a pap be fog menni a kocsmába, péntek este vitaestet tart a Katekizmusról, Istenről, akit egyébként eddig ott erősen káromoltak. Nem gond, a hideg sör és az olcsó bor szaga talán elegyengeti majd a hit-vitás kérdéseket.
Igen, a következő ötlet is eléggé erőltetett. "Tartsunk evangelizációs hangversenyt vagy gitáros koncertet a település főterén vagy a templomban." Ismét sokrétű a probléma. A templom nem koncertterem. Ez az egyik. Aztán a zenei meghatározásokkal, fogalmakkal nincs tisztában a szerző. Ugyanis nem létezik "evangelizációs hangverseny", illetve a hangversenynek nem lehet alternatívája a "gitáros koncert". Megjelölhetek több hangszert, vagy általánosságban írhatom: "koncertet", de miért kell még mindig a gitárt erőltetni? Annak a kornak vége. Letűnt. Most akkor, ha a divat szerint haladunk, lehetne katolikus rap-koncert, ahol az evangélium rappelnénk (ritmikus dalszövegmondás). Hol van a javaslatok között Palestrina, a gregorián, Mozart egy-egy miséje, Bach csodálatos kantátái vagy a h-moll miséje? Hol vannak a mély hittel rendelkező zeneszerzők művei az ötletekből? (megj.: van rá utalás!)
Kitér a javaslatokban arra is, hogy világnapokon áldjunk meg mindenkit, vagy azt, akinek a világnapja van, stb. Miért kell lehúzni mindent a profán szintre? Miért nem oldjuk meg inkább azt a súlyos problémát (talán egységbeli probléma?), hogy mennybemenetel ünnepe ne vasárnap legyen, vagy Úrnapját is csütörtökön tartsuk? PÉLDÁUL a Hit Évében???
Persze, sok anyagi áldozatot követelő ötlet is van, de vannak életmódbeli javaslatok is, amit akár a Kiskegyed című lapban is megtalálunk.
Nagyon jó ötlet: "Van-e temetőnkben papi, szerzetesi sír, sírkert? Gondozza-e ezt valaki? Keressük fel együtt!" Igen, ez fontos, és hangsúlyos teendője egy katolikus embernek. De vajon csak a civilekre vonatkozik? Hány pap megy ki papi sírokhoz évközben, vagy mond el értük egy szentmisét? (Bizony, van ilyen is!)
