URBIS ET ORBIS
R E N D
E L E T
A szent
búcsúk adományával gazdagodnak
a Hit Éve folyamán végbevitt különféle
jámbor cselekedetek
A II.
Vatikáni Zsinat ünnepélyes megnyitásának ötvenedik évfordulóján, amely
zsinatnak Boldog XXIII. János pápa „fő feladatként jelölte meg a keresztény
tanítás értékes hitletéteményének gondosabb őrzését és kifejtését, hogy így
hozzáférhetőbb legyen Krisztus hívei és a jóakaratú emberek számára” (II. János
Pál pápa, Fidei Depositum apostoli
konstitúció, 1992. október 11, AAS 86
[1994] 113), XVI. Benedek pápa kijelölése alapján kezdetét veszi egy olyan év,
amelyet az igaz hit megvallásának és helyes értelmezésének szentelünk, a Zsinati Dokumentumoknak és a Katolikus Egyház Katekizmusa
cikkelyeinek olvasása, vagy még inkább jámbor átelmélkedése révén. A Katekizmust Boldog II. János Pál pápa
adta ki a Zsinat kezdetének harmincadik évfordulóján, pontosan azzal a céllal,
hogy „a Zsinat tanítását elmélyítve a hívek jobban kötődjenek ahhoz és ez
elősegítse megismertetését és alkalmazását” (Uo. 114).
Már az
Úr 1967. évében, Szent Péter és Pál apostol vértanúságának tizenkilencedik
centenáriumának emlékére is ehhez hasonlóan meghirdette a Hit Évét Isten szolgája, VI. Pál pápa, hogy „a hit ünnepélyes
megvallása révén megmutassa, mennyire fontos, hogy az évszázadok alatt
kialakult hitvallást, amely minden hívő öröksége, újra meg újra megerősítsük,
kifejtsük, annak érdekében, hogy a múlttól igen eltérő történelmi körülmények
között is érvényesnek bizonyuljon” (XVI. Benedek pápa, Porta fidei apostoli levél, 4).
Jelen
korunkban, amely annyi mély változást hoz az emberiség számára, Szentatyánk,
XVI. Benedek a Hit Évének
meghirdetésével arra kívánja felszólítani Isten népét, amelynek egyetemes
pásztora, valamint az egész világ valamennyi püspökét, hogy „egyesüljenek Péter
utódával a kegyelem ezen idejében, amelyet az Úr kínál nekünk, hogy emlékezzünk
meg a hit drága ajándékáról” (Uo., 8).
Minden
egyes hívő „alkalmat kap rá, hogy megvallja hitét a feltámadott Krisztusban… az
egész világ minden székesegyházában és minden templomában, az otthonokban és a
családokban, hogy mindenki átérezze a sürgető szükséget, hogy jobban megismerje
és a következő nemzedékeknek továbbadja az örök hitet. A szerzetes közösségek,
a plébániák, az Egyház minden közössége, legyen bár ősi vagy új, módot fog
találni ebben az esztendőben, hogy nyilvánosan hitvallást tegyen” (Uo).
Ezen
felül minden hívő, egyénileg és közösségileg is meghívást kap, hogy nyíltan
megvallja a hitét a többiek előtt a mindennapi élet különféle körülményei
között: „Az ember társas természete viszont igényli, hogy belső vallási
aktusait külsőleg kifejezze, vallási téren másokkal kapcsolatot teremtsen, és
vallását közösségi formában vallja meg” (Dignitatis
humanae nyilatkozat, 1965. december 7: AAS
58 [1966], 932).
Minthogy
elsősorban az a célunk, hogy – amennyire ez ezen a Földön egyáltalán lehetséges
– a lehető legjobban kifejlesszük magunkban az életszentséget és a lélek
tisztaságát, ehhez nagyon hasznos segítséget nyújthatnak a szent búcsúk,
amelyeket az Egyház, a Krisztustól ráruházott hatalom segítségével, felkínál
mindazoknak, akik a megfelelő hozzáállással teljesítik azokat a sajátos
előírásokat, amelyek elnyerésük feltételei. „A búcsú révén – tanította VI. Pál
– az Egyház, felhasználva a Krisztus által végbevitt üdvözítés szolgáló leánya
voltát, meghirdeti a hívek számára Krisztus és a szentek közössége
teljességében való részvétel lehetőségét, bőven kínálva számukra alkalmat az
üdvösség elérésre” (Apostolorum Limina
apostoli levél, 1974. május 23: AAS
66 [1974] 289). Ebben nyilvánul meg az „Egyház kincse”, amelyet jelentős
mértékben növelnek „a boldogságos Istenanya és minden kiválasztott érdemei, a
legelső igaztól az utolsóig” (VI. Kelemen, Unigenitus
Dei Filius bulla, 1343. január 27).
Az
Apostoli Penitenciária, amelynek feladata a búcsúk megadását és használatát
szabályozni, valamint buzdítani a hívek lelkét, hogy helyesen fogják fel és
táplálják ezek elnyerésének vágyát, miután erre felkérte az Új Evangelizáció
Előmozdításának Pápai Tanácsa (a Hittani Kongregáció által kiadott Lelkipásztori iránymutatással kiegészített
jegyzék a Hit Évére alapján), az alábbiakat határozta meg a búcsúk adománya
elnyerésére a Hit Évében, a Pápa
gondolatának megfelelő módon, abból a célból, hogy a hívek mindinkább
törekedjenek a Katolikus Egyház tanításának megismerésére és megszeretésére, és
abból minél bővebb lelki gyümölcsöket nyerhessenek.
A Hit Évének teljes időtartama alatt,
vagyis 2012. október 11-től 2013. november 24-ig teljes búcsút nyerhetnek a saját bűneik miatti időleges büntetés
alól Isten irgalmából, amit az elhunyt lelkekért is felajánlhatnak, mindazon
hívek, akik valódi bűnbánatot tartottak, kellőképpen meggyóntak, szentségi
áldozáshoz járultak és imádkoztak a Szentatya szándékára,
a. –
minden alkalommal, ha legalább három alkalommal részt vesznek az igehirdetésen
a szent missziók alkalmával, vagy legalább három előadást meghallgatnak a II.
Vatikáni Zsinat dokumentumairól és a Katolikus Egyház Katekizmusának
cikkelyeiről, bármely templomban vagy alkalmas helyen;
b. –
minden alkalommal, ha zarándoklat formájában meglátogatnak egy pápai bazilikát,
egy keresztény katakombát, egy székesegyházat, egy, az ordinárius által a Hit Évére kijelölt szent helyet (például
a Basilica Minor-ok valamelyikét,
valamely Mária-kegyhelyet, a szent apostolok vagy védőszentek valamely
kegyhelyét) és itt részt vesznek valamilyen liturgikus imádságon, vagy legalább
megfelelő időt eltöltenek ott összeszedetten, jámbor elmélkedéssel, amit a Miatyánk,
a Hiszekegy bármely hivatalos formája, valamint a Szűzanyához, az apostolokhoz
vagy a védőszentekhez szóló fohász elimádkozásával fejeznek be;
c. –
minden alkalommal, az ordinárius által a Hit
Évére meghatározott napokon (például az Úr, a Szűzanya, a szent apostolok
és védőszentek ünnepein vagy Szent Péter székének ünnepén), ha bármely szent
helyen részt vesznek egy ünnepélyes szentmisén vagy zsolozsmán, s ezen felül
elimádkozzák a Hiszekegyet, annak bármely hivatalos formájában;
d. – a Hit Éve bármely szabadon megválasztott
napján, amikor hívő módon meglátogatják a keresztelőkápolnát vagy más egyéb
helyet, ahol elnyerték a keresztség szentségét, amennyiben itt megújítják
keresztségi fogadalmaikat, annak bármely hivatalos formájában.
A megyéspüspökök és eparchák, s mindazok,
akik jog szerint egyenlő rangban állnak velük, ezen idő legalkalmasabb napján,
a legkiemelkedőbb ünnepen (például 2013. november 24-én, Krisztus Király
ünnepén, amellyel bezárul a Hit Éve)
kioszthatják a pápai áldást a teljes
búcsúval, amelyet mindazok a hívek élvezhetnek, akik jámborul fogadják ezt az
áldást.
Azok a hívek, akik valódi bűnbánatot
gyakoroltak, ám súlyos okból nem tudnak részt venni az ünnepi eseményeken
(főként a szerzetesnők, akik örök klauzúrában élnek, a remeték és anakoréták, a
bebörtönözöttek, az idősek, a betegek, és mindazok, akik kórházakban vagy egyéb
ápolási központokban folyamatos szolgálatban állnak a betegek mellett…)
elnyerhetik a teljes búcsút ugyanezen feltételek mellett, ha lélekben és
gondolatban egyesülnek a jelenlévő hívekkel, különösen azokban a pillanatokban,
amikor a Szentatya vagy a megyéspüspökök szavait közvetíti a televízió, illetve
a rádió, s otthonukban vagy azon a helyen, amelyet akadályoztatásuk okán nem
tudnak elhagyni, elimádkozzák a Miatyánkot, a Hiszekegyet, annak bármely hivatalos
formájában és más fohászokat, a Hit Éve
célkitűzéseinek megfelelően, valamint felajánlják szenvedéseiket vagy saját életük
szükségeit.
Azon célból, hogy a bűnbánat szentsége és
az isteni bűnbocsánat elnyerése a Kulcsok hatalma által lelkipásztori
tekintetben könnyebben elérhetővé váljon, felkérjük az egyes helyek
ordináriusait, hogy engedjék át a székesegyházakban és a Hit Évére erre kijelölt templomaikban az ott gyóntató kanonokoknak
és papoknak azokat az engedélyeket, amelyek egyébként nekik vannak fenntartva
(a keleti egyházak híveinek tekintetében a CCEO 728. kánonja 2. § szerint,
esetleges fenntartás esetén a 727. kánon szerint, kizárva innen természetesen a
728. kánon 1.§-ában foglalt eseteket; a latin egyház hívei tekintetében a CIC
508. kánonjának 1. §-a szerint).
A gyóntatók, miután felhívták a hívek
figyelmét azon bűnök súlyosságára, amelyeket a fenntartás vagy a törlés érint,
határozzanak meg megfelelő szentségi penitenciát, amelyek a híveket a lehető
legnagyobb mértékben a tartós megbánás állapotára vezetik és az esetek
természetétől függően, rájuk kényszeríti az esetlegesen okozott botrányok és
károk helyrehozatalát.
Végezetül a Penitenciária nagyon ajánlja az
excellenciás püspök uraknak, akik a háromszoros munus (tanítás, vezetés, megszentelés) letéteményesei, hogy legyen
gondjuk arra, hogy világosan elmagyarázzák híveiknek az itt a hívek
megszentelése érdekében felsorakoztatott alapelveket és intézkedéseket, különös
tekintettel az adott hely, kultúra és hagyományok körülményeire. Az egyes népek
karakterének minél inkább megfelelő katekézis világosabban és az értelem
számára élőbb módon tárhatja fel ezeket, hogy a szívekben erősebben és
mélyebben meggyökerezhessen a vágy erre a különleges adományra, amelyet az
Egyház közvetítésével elnyerhetnek.
A jelen rendelet érvényessége kizárólag a Hit Évére szól, bármilyen ezzel
ellentétes intézkedés ellenére.
Kelt Rómában, az Apostoli Penitenciárium
székhelyén, 2012. szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén
Manuel Monteiro de Castro bíboros
legfőbb penitenciárius
Mons. Krzysztof Nykiel
ügyvivő
