Az Anyaszentegyház ma Boldog X. Gergely pápára emlékezik. Személyiségére és korára való emlékezésünk ma is aktuális. Nem porosodott be alakja és kora, amely Egyházunk egyik tartópillére, ha tetszik "ki nem vehető" korszaka. Minden hívő úgy van egyházának történelmével, hogy abból nem szívesen törölne ki egy napot sem. Minden nehézség és esetleg sötét folt ellenére sem tehetjük ezt meg. Ugyanakkor történelmünk tanít is, nevel minket, hogy fedezzük fel a múlt és jelen közötti hasonlóságokat és ellentéteket, próbáljunk meg felnézni a szentekre, igyekezzünk követni példájukat.
X. Gergely pápa megválasztása sokáig tartott - mármint az alkalmas jelölt megtalálása. Majdnem három évbe tellett, mire új pápát tudtak választani IV. Kelemen után. A döntést egy idő után a hatóságok és a nép megsürgették különféle fenyegetésekkel, sőt, a bíborosokat bezavarták a palotába, hogy végre hozzanak döntést.
A hatvanéves Tedaldo Visconti lett a pápa, aki párizsban tanult, és ott kapcsolatba került Aquinói Szent Tamással és Szent Bonaventurával. Jó kapcsolata volt az angol és francia királyi családdal, részt vett az 1245-ben tartott XIII. Egyetemes Zsinat szervezésében is. Megnyerő egyénisége volt, mely reményre adott okot.
Amikor megválasztották, éppen a Szentföldön tartózkodott. Fő feladatának (pápaként) a Szentföld felszabadítását tartotta, ezt az új zsinaton is első helyre tette az egyházi reform mellett.
1274. május 7-én megkezdődött a XIV. Egyetemes Zsinat Lyonban, hogy elkerüljék Anjou Károly nyomását, aki közben kettős házassági kapcsolatot hozott létre az Árpádokkal.
A zsinat nagy eseménye volt a Kelettel való egység kimondása, valamint a filioque-vita rendezése. Elkészítették a keresztes hadjárat tervét is, ami érdekében egyházi tizedet is felajánlottak.
Habsburg Rudolffal találkozott a pápa, amiről hazaérkezve Arezzóban egy lázroham végzett vele. Ez Habsburg Rudolf császárrá koronozását is meghiúsította, a keresztes hadjáratot és a már kimondott keresztény egység megvalósítását is. 1276. január 10-én halt meg.
A keresztények egysége ma is sürgető feladat, melyet elsősorban önmagunkon kell kezdeni. Nem formális megállapodásokról van ugyanis szó, hanem az igaz hit felismeréséről. Ezt a napokban felidézett három bölcs feltétel nélkül megvalósította: "leborultak és imádták." Hitünk kifejeződik a liturgiában is, melyet XVI. Benedek pápa a híres "lex orandi" és "lex credendi" kifejezésekkel magyaráz és értelmez.
Hitünk útja rögös, olykor nehéz, "tekervényes". Amennyiben Krisztust választjuk, abszolut egyenessé válhat utunk. Kitűzve magunk elé a "Csillagot", az igazi "Világosságot", eljuthatunk arra az állapotra, hogy már mi magunk válunk a "világ világosságává".
