Az egyik egy riport Beer Miklós váci püspökkel. A püspök kimondja: "Olyan legyen egyházunk, amilyennek Isten szeretné látni." Vagyis ragaszkodnunk kell az apostoli hagyományhoz, melytől elszakadva magától Jézustól szakadunk el. A beszélgetés során szó esik társadalmi kérdésekről, melyekkel az Egyháznak foglalkoznia kell. "Dinamikus szemlélettel kellene élni. Ha a szomszéd faluban van a vasárnapi mise, akkor üljön be az autójába vagy fogja a biciklijét, vagy szálljon fel a buszra, és örüljön annak, hogy misére mehet. Ne várja tátott szájjal a sült galambot, ha jön valaki misét mondani, akkor megyek misére. Ez legyen mindnyájunk szívügye." - fogalmaz Beer Miklós. Hitünk olykor áldozatot is kíván, és sok katolikus nem tudja: más vidékeken bizony csupán azért ölik meg az embereket, mert azok keresztények.
"Az öngondoskodás kulcsfogalommá kellene, hogy váljon a mai társadalomban. Nem szabadna mindent várni. Össze kell kapaszkodni és sokkal szerényebben kell élni. „Isten, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, megáldott minket minden lelki áldással” – minden lehetőségünk megvan, hogy szépen éljünk, csak tennünk kell dolgunkat." A püspök szándéka, hogy újra fellendüljön a vidéki (termelő) élet, mely által stabilabb és hívőbb lehet országunk.
A másik ajánlott cikk "Manuel atya: a fiatalok közt népszerű a tridenti mise" címmel jelent meg.
"Az atya szerint a régi rítusú mise „csodálatos kincs”, ami eddig rejtve volt előlünk. Hozzátette: sosem találkozott a plébániáin a „legkisebb ellenállással” sem a régi rítussal szemben. Mint mondta, a saját lelki életét is elmélyítette a római rítus rendkívüli formájának rendszeres bemutatása. És ezzel kapcsolatban szerinte tévedés, hogy a hívek aktív részvételének hiánya miatt szegényesebb lesz a hívek lelki élete, avagy nem értik a liturgiát – ő éppen mindennek az ellenkezőjét tapasztalta. A belső részvétel, a misébe való bevonódás ugyanis sokkal intenzívebb lehet így.
A régi rítus által jobban tud a pap foglalkozni a hívekkel, mivel több ideje és energiája lesz általa a spirituális és hittani képzésükre. Ráadásul tapasztalatai szerint a legegyszerűbb emberek számára is kifejező a tridenti mise, akik így mélyen be tudnak vonódni az eucharisztikus áldozatba." - írja a Kurír.
Egyre több helyen olvasni arról, hogy bíboros, püspök, vagy éppen jeles plébános mutat be ún. "régi rítusú" szentmisét. Nem szakadhatunk el gyökereinktől, attól a hagyománytól, melyben szentek százai és ezrei nevelkedtek, formálódtak szentté. Ahogyan gyermekkorunkat sem tagadhatjuk meg, úgy Egyházunk történelmének egyik szakaszát sem törölhetjük ki.
"Ugyanakkor a ministránsok és a fiatalok közt különösen népszerű a régi rítus, mivel ők még különösen érzékenyek a szépre, a misztériumra és a szemlélődésre – fogalmaz Manuel atya. Ugyanakkor szükség van a liturgikus katekizmusra, hogy a hívek jobban értsék a szentmisét."
Kicsit sem csorbítja jelenlegi "új evangelizációs" törekvéseinket az, hogy a "kormányos" XVI. Benedek pápa jó irányba igyekszik vezetni az Egyház hajóját. Miért ne működhetne mindez egységben? Miért ne lehetne szép liturgia a templomban, és közben válhatna valóra az Egyház társadalmi kérdéseket érintő programja? Miért ne lehetnének szent életű papok, akik adott esetben még a "kiskertet" is megkapálják, vagy szót értenek a váltott műszakban dolgozó elvált asszonnyal? Nos, nagy feladat áll előttünk: egységet teremteni magunkban, Egyházunkban, a minket körülvevő világban. Hol kezdjük? Talán a két cikk és gondolatmenet összecseng abban, hogy az egyénnek magán kell kezdenie a megtérést.
"Hitünk az Úristen gondoskodó szeretetében arra kötelez, hogy mi is segítsünk egymáson." - mondja Beer Miklós püspök. És valóban: segítenünk kell egymásnak abban, hogy feltáruljon mindannyiunk számára az Igazság, mely maga Jézus Krisztus.
"Ugyanakkor a ministránsok és a fiatalok közt különösen népszerű a régi rítus, mivel ők még különösen érzékenyek a szépre, a misztériumra és a szemlélődésre – fogalmaz Manuel atya. Ugyanakkor szükség van a liturgikus katekizmusra, hogy a hívek jobban értsék a szentmisét."
Kicsit sem csorbítja jelenlegi "új evangelizációs" törekvéseinket az, hogy a "kormányos" XVI. Benedek pápa jó irányba igyekszik vezetni az Egyház hajóját. Miért ne működhetne mindez egységben? Miért ne lehetne szép liturgia a templomban, és közben válhatna valóra az Egyház társadalmi kérdéseket érintő programja? Miért ne lehetnének szent életű papok, akik adott esetben még a "kiskertet" is megkapálják, vagy szót értenek a váltott műszakban dolgozó elvált asszonnyal? Nos, nagy feladat áll előttünk: egységet teremteni magunkban, Egyházunkban, a minket körülvevő világban. Hol kezdjük? Talán a két cikk és gondolatmenet összecseng abban, hogy az egyénnek magán kell kezdenie a megtérést.
"Hitünk az Úristen gondoskodó szeretetében arra kötelez, hogy mi is segítsünk egymáson." - mondja Beer Miklós püspök. És valóban: segítenünk kell egymásnak abban, hogy feltáruljon mindannyiunk számára az Igazság, mely maga Jézus Krisztus.
