A három király, a napkeleti bölcsek, a mágusok... A pogány világ képviselői, akik felfedezték és megtalálták a "pólyába takart" Istent, aki karácsonykor gyermekarcot öltött. Így jött közénk, hogy alázatosan, csendben megjelent. Az első tisztelői, a pásztorok után a három bölcs volt az, aki imádta Jézus Krisztust. Ajándékuk: arany, tömjén és mirha. Ezek már előre jelzik életének eseményeit, valamint emberi és isteni tulajdonságát.
"Meglátták a kisgyermeket Máriával, az anyjával, és a földre borulva hódoltak neki." Ez a jelenet minket is arra ösztönöz, hogy Istennel, a Szenttel találkozva leboruljunk és imádjuk. A pogány ember, aki hagyta magát Isten ereje által formáltatni, nem volt képes másra, minthogy leboruljon és engedje szellemét és akaratát átadni a felismerésnek: ez Isten. Mikor hisszük el valóban, hogy az Eucharisztiában Jézus valóságosan jelen van? Nemde ez a mostani ünnep titka és üzenete? Felismerni Jézust. Felismerni a Szentírásban, életét a történelmi időben, és felismerni most az Egyházban, a szentségekben, különös módon a legszentebb Eucharisztiában.
Váljunk bölcsekké, akik vágynak megismerni és megtalálni azt a Jézust, aki közelebb van hozzánk, mint gondolnánk.
