Az elmúlt vasárnapon az evangélium középpontjában Isten országának eljövetele állt. Jézus belépett a kafarnaumi zsinagógába és tanított. Az Isten maga jelent meg a templomban, és ajkáról elhangzik üzenete az ember számára.
De miben is áll Jézus tanításának újdonsága?
Az, hogy Ő nem a régi, megsárgult tekercsek elkopott és küresedett, külsőségekbe fulladt betűit magyarázza, hanem az élő Istenről. Aki megjelent, Őbenne láthatóvá vált, belépett és megjelent a templomban. És Szól. Az Atya Bölcsessége, akit más néven Logosznak, Szónak, Igének hívunk. Ezek mind mind Jézus nevei. Mindennek a mai időkre is vonatkoztatott jelentése van, de ne szaladjunk ennyire előre.
Jézus meghirdette Isten országát. A ’baszileia tu Theu’-t. Isten uralmát, Isten uralkodását itt a földön és mindez megtapasztalhatóvá vált.
Jézus az ország örömhírét hirdeti. Az igehirdetést kísérő csodák az ország jelenlétének jelei. Vakok látnak, sánták járnak, halottak föltámadnak és bűnök megbocsáttatnak. Jézus eljövetelével véget ért a sátán, a bűn és a halál hatalma az emberek felett. Ebből következik a döntés szükségessége. Meg kell térni, vállalni kell az Ország követelményeit.
Isten országa titokzatos valóság, amelynek természetét egyedül Jézus képes megismertetni. Most még csak az alázatosaknak és kicsinyeknek nyilatkoztatja ki, nem evilág bölcseinek és okosainak, mert ők elvakultak.
Az Ország akkor jön el, amikor az isteni Szó megszólítja az embereket. Olyan, mint a földbe vetett mag, amelynek növekednie kell. Saját erejéből fog növekedni, mint a mag. Átjárja a világot, mint a tésztába vegyített kovász.
Jézus valóban csak a palesztinai zsidókhoz intézte szavait, és ezek közül is csak a tanítványok kis csoportja kapta meg az országot. De ugyanennek az országnak nagy fává kell terebélyesednie. Befogad magába minden nemzetet, mert nincs kötve egyikhez sem. Nem vérségi és leszármazási alapon lehet tagjává válni, hanem alapvetően a Jézus Krisztusba vetett hit által, elismerve Ő egylényegű az Atyával.
A növekedés példabeszédei azonban sejtetik a távlatot az Ország történelmi bevezetése és tökéletes megvalósulása között. Sőt most az ország erőszakot szenved, mert meg akarják akadályozni, hogy a kegyelem sugározzék az evangélium hirdetésével. Jézus feltámadása után a dicsőségbe történő bemenetele és bíróként való visszajövetele közötti eltérés végleg feltárja ennek a közbeeső időnek a természetét. A tanúságtétel ideje lesz, az Egyház ideje. És ennek a kornak a végén érkezik el újra Krisztus ítélni a világot. Ekkor fog beteljesedni és mindenki számára kinyilvánulni az Ő országa a maga teljességében.
Isten országa nem helyhez kötődik, hanem Jézus Krisztus személyéhez, aki által az Atyával való tökéletes kapcsolat fönnáll a Szentlélekben. És nem látványos történelmi eseményhez vagy természeti tüneményhez, hanem szenvedéséhez és kereszthalálához, amellyel kieszközölte számunkra, hogy ne csak közöttünk, hanem bennünk is legyen ez az elevenítő kapcsolat.
„Az „Isten országának” témája átjárja Jézus egész igehirdetését. Jézus tanításában mindig jelen van az Atya. Kettőjük mély kapcsolata jelen van mindenhol. Ez az a pont, amely döntésre szólít fel, és ez az a pont, amely a kereszt és a feltámadás felé vezet bennünket.” (XVI. Benedek)
Az örömhír számunkra Istentől jön, és tartalma Isten tevékenysége, ha tetszik akarata. Jézus elhozta számunkra az örömhírt, így beteljesedett az Írás, vagyis az Ószövetség, mely a Törvény és a Próféták. Nem nézhetjük már úgy a hitet, mint útkeresést. Nem várjuk már a Messiást úgy, ahogyan a zsidók. Jézus a történelemben jelenvalóvá vált, időben és térben ezen a világon volt. És éppen ezért, mert Jézusban kinyilvánult Isten örömhíre, szándéka, uralma. János írja: „A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. ... (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.” (Jn 1, 5.9-11)
Nekünk már megadatott a felismerés! Mi nem vagyunk a sötétség fiai, legalábbis nem szeretnénk azok lenni. Aki katolikus, az a világosság fia, vagyis Jézus fia. Csak őt fogadja el abszolút Igazságnak, és nem tántorítható el hitétől! Mennyi keresztény ember vére folyt és folyik ma is a világon!
De mi nem vagyunk egyedül!
Az Egyház Anyánk. Mert életet ad, táplál, erősít, Krisztushoz vezet, Őt adja nekünk. Az Egyházban Krisztus jelen van. Ő vele találkozunk. Itt van köztünk. Csak legyen szemünk, hogy megláthassuk Őt. csak legyen fülünk, hogy meghalljuk Őt.
Jézus egykor belépett Kafarnaumban a zsinagógába. A romjai ma is láthatóak, de csupán romok, semmi más, mert előképe volt az Ő újszövetségi népének, az Egyháznak. Kellett is tehát, hogy az ószövetség véget érésével romba is dőljön, mert az újszövetség vette kezdetét. Az alapvető döntés, Krisztus az Úr. Krisztosz ho Kyriosz! Ahogy ezen egyszerű szavakkal vallották meg a korai keresztények is. Jézus, aki egylényegű az Atyával. Aki valóságos Isten és valóságos ember. Ahogyan azt 451-ben a IV. egyetemes Khalkedoni szent zsinat elénk tárni méltóztatott, tanítja és hinnünk engedi: „Egy és ugyanazon Fiú Úr Krisztust kell vallani két természetben össze nem elegyítve, változhatatlanul, meg nem osztva és szétválaszthatatlanul, anélkül, hogy az egyesülés által a két természet különbözősége bármi módon eltűnnék. Ahogy minket maga az Úr Krisztus kioktatott s az Atyák hitvallásában ránk hagyományoztak.
Ma Krisztus jelen van a templomban. Itt van, valóságosan. Ő tanít. Az evangéliumban feltárulnak szavai, mint 2000 évvel ezelőtt Kafarnaumban. Most, ma Ő szól itt. Isteni ajkának drága szavai a papon keresztül válik hallhatóvá, aki az Ő személyében cselekszik. Noha a pap szavait halljuk, de általa Krisztus tanít. A pap szavait a Szentlélek ihleti, hogy általa Krisztus tanítása legyen hallhatóvá.
Az áldozatban Jézus valóságosan megtapasztalhatóvá válik. hasonlóan, mint egykor Kafarnaumban. Itt és most mintegy elrejtezve.
Az Egyházban valóságosan jelen van, él és uralkodik. Ő a pap, az oltár és az áldozati Bárány. Az Ő országa megtapasztalható: tanít, táplál, és megbocsátja a bűnöket. Úgy, ahogyan azt az apostoloknak meghagyta. Minderre pedig biztosíték Péternek adott isteni Szó és hatalom, az igaz tanítás megőrzésére és továbbadására. Ámen
