A cseh zeneszerző, Antonín Dvořák (1841-1904) 1876-ban kezdte el komponálni Stabat Mater című művét, melyet a következő évben, 1877-ben fejezett be. A mű keletkezésének hátterében lánya, Josefa halála állt. 1877-ben szintén meghalt két gyermeke. A Stabat Matert 1877. november 13-án fejezte be, mely az első vallási témájú műve volt. 10 részből áll, tematikusan az első és az utolsó kapcsolódik. 1880. december 23-án mutatták be Prágában. Az első tétel egy szonáta-forma szimfonikus stílusban. Hosszú bevezetés, refrének ismétlése. A kontrasztos második témát a szólisták vezetik be. Az orgona a negyedik tételben kíséri a női kart. A második tétel elején jelenik meg az angolkürt, de csak erre az időre. Az utolsó tétel emlékeztet a nyitó tételre, a mű végén megszólaló 'Amen' ad teljességet. A kilencven perces műben részesei lehetünk Mária fájdalmának, annak a fájdalomnak, melyet egy szülő érez gyermeke elvesztése miatt. Ez ihlette a művet, ezért lehet hiteles ebből a szempontból. A kereszt alatt álló Mária látta fiát a jászolban és most látja, hogyan végzik ki Őt. Ezzel a fájdalommal nem ér fel semmiféle nyűg vagy fizikai fájdalom. Mária mellett állva döbbenünk rá, hogy a szentmisében jelenvalóvá váló krisztusi vér mit adott számunkra: az új szövetséget.
