Kedves testvérek!
A mai nappal kezdetét veszi a szent háromnap. A jelenbe idéződik megváltásunk eseményeinek gyönyörű pillanatai. Urunk Jézus értünk vállalt keresztáldozata és a halálból való dicsőséges feltámadása. De mielőtt a keresztfán értünk adta önmagát, egy drága ajándékot bízott apostolaira. Szent Testét és Vérét amelyet kétezer év óta minden nap, az idők végéig a legnagyobb tisztelettel és hódolattal ünnepeltek a keresztények. S az Oltáriszentség mindig is élővé tette az Egyházat.
Ahhoz, hogy jobban megértsük Jézus tettét, egy példát szeretnék felidézni. A történelemben időben vissza kell mennünk pár évtizedet. A mai modern világban, a modern eszközök segítségével lehetőségünk van visszatekinteni a múlt eseményeire.
Egy kedves barátom hívta fel figyelmemet két diktátor találkozásának eseményeire. 1971-et írunk, Észak-Koreába látogatott Ceausescu román diktátor. Az eseményről a szocialista blokk országaiban minden napilap beszámolt, hosszasan ragozva a két elnök barátságát, tiszteletét egymás iránt. A ma is megtekinthető filmen a néző megdöbbentő csodálattal tekint az eseményre. Valószínűleg ilyen pompában még Titusz császárt sem fogadták Rómában, mikor visszatért Jeruzsálem elpusztítása után, a templom kincseivel megrakottan.
Az utcán hömpölygő tömeg, előre gondosan megalkotott egyforma és színes öltözetben. Táblákkal, zászlókkal egyszerre integetve, szűnni nem akaró virágsziromeső alatt gördül előre a drága limuzin a két elnökkel, a ma már nagyon jól tudjuk nyomor országának főutcáján. Beérve a sportcsarnokba, tízezrek egyenruhába öltözve lenyűgöző parádéban részesítik a messziről jött vendéget. Mint egy isten, aki éppen megdicsőül, révületben lép fel a tribünre. Fáraóknak kijáró tisztelet közepette.
Ezen történelmi pillanat, mely már rég a múltba süllyedt, csupán a diktátorok fájdalommal terhelt lábnyomai maradtak itt a földön és az emberi szívekben.
Mi az igazság? - teszi föl a kérdést Pilátus. A földi igazság csalóka, mert hamis. A diktátorok hamis illúziót építenek önmaguk igazából, megtévesztve félrevezetve az embereket. Mindig annak van igaza, aki hatalmasabb, de idővel kiderül az álnokság. Erre egy nagyszerű példa Fábri Zoltánnak Gyertek el a névnapomra című filmje. A kommunista gyárigazgató lányának udvarló fiú azt vágja Bíró elvtárs fejéhez: „maguk eljátszották az emberiség nagy álmát”. (Jutalmul elmegyógyintézeti kezelés után az öngyilkosságba kényszerítik.)
A diktátorok meghalnak, elenyészik embertelen rendszerük is velük együtt. Testvérek!
Isten az embernek a teremtéskor parancsot adott. "Hajtsátok uralmatok alá a földet!" De mit is jelent ez? Pontosan ennek a mondatnak az értelmezésén áll vagy bukik minden.
Noha a magyarban nincs két szavunk a hatalomra, pedig jó lenne különbséget tenni. Az Istentől jövő hatalom, mint joggal való felruházás alapvetően szolgálatot jelent. Mint gondos uralkodó szolgálja a rábízottak javát, minden teremtményét. Az ilyen embert szent félelem tölti el, mert felismeri, hogy kiváltsága Istentől ered, felismerte az Ő szavát, és azt valósítja meg.
Emlékezzünk, mit mondott Jézus: "aki nagyobb akar lenni köztetek...."
Az eredeti bűn miatt, a rendetlen vágy miatt van egy alapvetően bűnös, az emberi oldalról való törekvés. Úgy nevezhető, emberi hatalom.
Az emberi hatalom, önmagában tetszeleg, istennek hiszi önmagát, élet és halál önhitt uraként jelenik meg, Legyen az Heródes, Pilátus vagy a modern világ diktátorai, akiket mindannyian ismerünk és nem méltóak arra se, hogy elrettentő példaként egy prédikációban nevük elhangozzék.
Az eredeti bűn miatt, a rendetlen vágy miatt van egy alapvetően bűnös, az emberi oldalról való törekvés. Úgy nevezhető, emberi hatalom.
Az emberi hatalom, önmagában tetszeleg, istennek hiszi önmagát, élet és halál önhitt uraként jelenik meg, Legyen az Heródes, Pilátus vagy a modern világ diktátorai, akiket mindannyian ismerünk és nem méltóak arra se, hogy elrettentő példaként egy prédikációban nevük elhangozzék.
Ha az ember elszakad az alapvető, isteni szándéktól kisstílű diktátor lesz.
És ami különös, az ilyen emberek, Istennek kijáró tiszteletet követelnek, hogy hajlongjanak előtte, föltekintsenek rá, szobrokat állíttatnak maguknak, kultuszt teremtenek! Istent játszanak.
És ami különös, az ilyen emberek, Istennek kijáró tiszteletet követelnek, hogy hajlongjanak előtte, föltekintsenek rá, szobrokat állíttatnak maguknak, kultuszt teremtenek! Istent játszanak.
A fent idézett rövid filmen az emberek szinte önkívületi állapotban, transzba esve örülnek, emberi hatások miatt. A színek, a zene, a hatás, a tánc, az istenített vezetők láttán. Emberi öröm. Kiprovokált, mesterséges, görcsös, félelemmel teli öröm.
Ennek ellenkező példája a Lélek 'józan mámora'. Ahogy azt gyönyörűen énekeljük majd pünkösdkor, Hrabanus Maurus nyomán évről évre az ő csodálatos himnuszával. (a hét versszak és amiket az egyház kér; Veni creator Spiritus)
Szintén az isteni örömnek a legszebb példáját éppen Benedek pápától olvastam, még bíboros korában írt visszaemlékezésében. A mustármag reménye című könyvében. Egyik pápaválasztás alkalmával volt lehetősége ott lenni és az új pápával együtt az erkélyre lépni. A visszaemlékezésében olyan örömről ír, amely az ember bensejéből fakad, őszinte és tiszta. Békés és meghalad minden földi valóságot, mert a Lélek ihleti.
Szintén az isteni örömnek a legszebb példáját éppen Benedek pápától olvastam, még bíboros korában írt visszaemlékezésében. A mustármag reménye című könyvében. Egyik pápaválasztás alkalmával volt lehetősége ott lenni és az új pápával együtt az erkélyre lépni. A visszaemlékezésében olyan örömről ír, amely az ember bensejéből fakad, őszinte és tiszta. Békés és meghalad minden földi valóságot, mert a Lélek ihleti.
A nagyheti események kapcsán mindenképpen meg kell állnunk, el kell időznünk az egyes események kapcsán. Maga Jézus hogyan vonul be Jeruzsálembe. A mindenség Királya, szamárháton, leterített ruhákon, pálmaágak alatt. Az Isten Fia...., hogy aztán váltságul életét adja értünk, nyomorult bűnös emberekért. Az Isten nagylelkűsége, mindent felülmúló szeretete az ember felé. Az Ő szeretetből fakadó keresztáldozatára készül. Tudta mi vár rá. Vállalta, értünk.
Nagycsütörtökön Jézus megmosta tanítványai lábát. Az alázatosságra és szeretetre adott példát. Maga az Isten az, aki eljött és megmosta tanítványai bütykös, poros lábát, ami a szolgák feladata volt. Ennyire szeret minket. Vajon melyik görög mítoszban, melyik római legendában olvasunk hasonlót, hogy egy császár kiszáll a kocsijából, és megmossa bárkinek is a lábát.
Nagycsütörtök eseményei Jézus szeretetéről énekelnek, amelyre rávetül a kereszt árnyéka. De előtte megalapítja az Oltáriszentséget, s így az idők végéig velünk marad. Aki hisz, felismeri az ő istenségét. Felismernünk méltóztatott hogy Ő a végtelen igazság, aki szabaddá tesz. Mert aki benne hisz, már fölé emelkedett minden földi dolognak. Ezért szenvedtek annyian vértanúhalált az évezredek során, ezért vállalkozott annyi fiatal fiú és leány, hogy szerzetesként a Királyok Királyának szentelje életét teljes önátadásban, mert felismerték azt, amit Szent Péter apostol is ír a levelében: „nem adatott más név az emberek között az ég alatt, akiben üdvözülhetnénk!”
Kedves testvérek! A mai napon Jézus megtanít minket az igazi szolgálatra, alázatosságra. Példát adott és nekünk követnünk kell őt.
Különösen nagy tisztelettel kell oltárához járulni, mert szeretetének legnagyobb jelét adta. Az oltáriszentségben nekünk adta önmagát. A liturgiának pazarlónak kell lennie! Ahogy tették azt eleink. Hitükről tesz tanúságot egy drága kehely, egy csodás festmény, egy kövekkel kirakott cibórium, egy gyönyörű kézi csipkével díszített oltárterítő.
Eleink mindent megtettek, hogy a legszebbet a legdrágábbat adják az Oltáriszentségben rejtőző Jézusnak, mert Ő életét adta értünk. Elődeink sokat nélkülöztek és lemondat dolgokról, csakhogy megvegyék, elkészítsék azt, ami leginkább méltó Krisztus Urunkhoz. Mi csodáljuk munkájukat, pedig a tettük a hitükről tesz tanúságot. Ha mi ugyanabban a Krisztusban hiszünk és nem tiszteljük azokat a tárgyakat amelyeket őseink készítettek, mint hitük lenyomatát, akkor nem csak elődeinket nem tiszteljük, hanem hitünket sem és végső soron magát Krisztust sem.
Ha valóban jelen van Jézus, márpedig jelen van, akkor nem mindegy, hogyan lépek a templomba, nem mindegy mit éneklek, nem mindegy, a pap milyen miseruhát vesz föl, nem mindegy hány gyertya ég az oltáron.
Gondoljunk a bűnbánó Máriára, aki drága nárdusolajat vitt Jézus lábára és irgalmáért esedezett. 300 font illatos olaj hatalmas összegnek számított. Ő mert pazarolni Jézusért, Jézusnak. Így mi is a legdrágábbat akarjuk neki adni, a drága kelyhet, tömjént, amely Istennek kijáró tisztelet. És mindennél legfontosabb a tiszta szívünket. Éppen ezért a mai szentmisében a szentáldozás pillanatára letérdelünk és két szín alatt nyelvünkre fogadjuk az élet Urát, akinek mindenkire gondja van.
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. Ámen
