"...Magad mondtad: a tested ehetem.
Írva vagyon. Nem az ujjamból szoptam.
Szavad világos: lehet-e még egyetlen percnyi kételyem?
Úgy vélem, semmiképp se én: e hallatlanért, Istenem,
Felelj csupán Te egymagadban!
A tömjénillattal vegyül a szénáé, virágé.
Misére, áldozatra készek fürtök s búzafejek.
Ideje tovább lépnünk egy kevéssé.
Szép volt világod, Uram! Eged is szép lesz, nem kevésbé.
A Bölcsesség hív: "Jöjjetek!"
Elhalmoztál irgalmaddal, vagyok bár hálátlan, bűnös fiad.
Lehet, hogy más számára igád terhe sok.
Én csak jóságod tapasztaltam, soha szigorodat.
Kezeddel kézen fogsz; s tudom, Szabadítóm Te vagy,
S ha végnapom jő, kacagok!
E háborúnak, vésznek napján, Uram, maradj velem!
Nézz szolgádra: se különösen jó, se erős nem vagyok!
E Kenyereddel táplálj, Mesterem!
S el nem tépheti tőlem ember, pokol, sőt Isten maga sem
Tested, amelyet fogam közt szorongatok."
(ford.: Szedő Dénes OFM)
