Milyen érzés van a szívünkben, amikor már csak néhány nap választ el minket a kereszténység legnagyobb ünnepétől? Néhány nap, és a kereszt előtt leboruló hívőből ujjongó tanítvány lesz. Hagyd magad ebben a sodrásban, ebben a nagyheti mozgalmas, a világ zajától csak néha csendes napokban. Hagyd magad, hogy Isten szólhasson végre hozzád. Hogy meghalld: "Megmosom a lábadat!". Hogy meghalld: "Érted halok meg." Hogy meghalld: "Miért keresed az élőt a holtak között?"
Életünk minden napja Isten keresésével telik. Nehéz megtalálni őt egy rossz szomszédban, egy neveletlen gyerekben, egy ellenséges emberben, egy balesetben, egy betegségben... Pedig ezt a világot Isten teremtette, és minden fűszál "az ő keze alkotása". Vajon az a fa, melyre Jézust fölszegezték, nemde Isten teremtménye volt? Vajon az a kősír, melyben Jézus feküdt, nemde Isten alkotása? Isten részese lett a mi életünknek, annak az életnek, melyet ő adott. Húsvét az élet ünnepe, azé az életé, mely holtában legyőzte a halált.
