 |
| Kép forrása: OCS |
Az olykor döbbenetes helyzetjelentések mellett fel kell hívnunk a figyelmet a reményre is. Hazánkban nagyon sok azon templomok száma, ahol méltó módon tisztelik az Eucharisztiát. Végezzék a liturgiát akár a reform szerinti módon, akár a zsinat idején még érvényben lévő, de azután soha el nem törölt módon (régi, tridenti, stb. közkeletű, bár nem jogos elnevezések).
Van ugyanis több közösség (akár szerzetesi vagy civil), amely hű akar maradni a pápához, hű akar maradni történelméhez, hű akar maradni Krisztushoz, a mindenség Urához. (A folytonosság jegyében.)
Van remény arra, hogy "a megnyesett fa kizöldül" (Lékai László bíboros jelmondata), és Egyházunk liturgiája valóban Isten felé tereli a lelkeket. Azokat a lelkeket, akiket ma annyi támadás és hamis irányzat ér. Kell ugyanis egy pont, egy "csúcs" és egy "forrás", ami segít, és ami felé tarthatunk. Ha liturgiánk céltalan, életünk is könnyen azzá válhat.
Szeressük az Eucharisztiát, szeressük a liturgiát, mert valahogy meg kell menekülnünk.
