 |
| A budai káptalani prépost, Gosztonyi János humanista főpap és diplomata hathatós közbenjárásának köszönhetően, 1506. február 1-jén Budán kiadott oklevelével II. Ulászló király Zenta mezővárost kiváltságos, királyi várossá nyilvánítja. |
Európában olyan kincsestára talán senkinek sincs, mint a magyaroknak. Művészetileg, zeneileg, az irodalmat tekintve, de akár a liturgiát, egyházművészetet, építészetet tekintve. Sajnálatos, hogy a tatárjáráshoz és a török hódoltsághoz szellemi síkon csatlakozva ma már nem veszünk elő "régit és újat" ebből a kincsestárból.
Persze korok és stílusaik jönnek-mennek, de akkor miért éppen a mostani, vagyis inkább a hetvenes évekbeli az igazi? Miért arra mondják, hogy csak ez a jó, és például a gregorián megvetendő, ósdi, lejárt lemez. Jó helye van a múzeumban... Érdekes, nagyszüleinket sem tesszük be múzeumba még haláluk után sem, hanem kijárunk sírjukhoz, ápoljuk emléküket. Az Egyház életéből sem lehet kitépni, kitörölni a történelmi síkon lejátszódott eseményeket, elődeink mély hitéből született énekeket, rítusokat.
Most kalandozzunk egy kicsit a Jagelló-korban. II. Ulászló (1456-1516) Csehország és Magyarország királya volt. Közkeletű neve a Dobzse László, mivel döntéseinek nagy részét tanácsosaira bízta. Engedékeny, gyengekezű uralkodó volt, a nemesség erősödött, a parasztság pedig elégedetlen volt. I. Miksával kötött szerződése hozzájárult a Habsburg-uralom hazai terjeszkedéséhez. Husz János követőinek üldözésekor határozottan lépett fel a nemzeti vallás érdekében. Négyszer nősült meg.
I. Zsigmond király (1467-1548) mintaállammá alakította rendelkezéseivel Sziléziát, Głogówot. Adóreformjai miatt gyakran szembekerült a lengyel országgyűléssel. Szapolyai István nádor leányát, Borbálát vette feleségül 1512-ben. Három év múlva meghalt felesége, fiuk nem született. Ezután vette el Miksa német-római császár unokahúgát. Egyik lányuk a svéd királyhoz ment feleségül, abból a családból származnak a későbbi Vasa-királyok.
Olasz művészeket hozatott Itáliából, hithű katolikus volt, és nagy türelmet tanúsított az ortodoxok iránt. Királyi védelemben részesítette a zsidókat is. A reformáció hatásaiba is beletörődött, bár kezdetben ellenezte.
A Jagelló-kor nevezetes eseménye a Dózsa-féle parasztfelkelés.
Ebben az időben ők voltak az esztergomi érsekek: Estei Hippolit (Mátyás király nevezte ki, hatévesen lett érsek, később Bakócz Tamással cserélt széket), Bakócz Tamás (egri püspök, 1500-tól bíboros), Szathmári György (veszprémi, váradi, pécsi püspök).
Nos, ez nagyon röviden és tömören a kor. Ebben a rétegeiben is megosztott, kategorizált társadalomban, korban gyönyörű énekek keletkeztek. Köztük egyházi énekek is. Az alábbi videón többek között a Schola Hungarica énekel.
Érdemes a kor zenéjével kapcsolatban néhány dolgot megjegyeznünk. Látni fogunk ugyanis hangszereket. A rézfúvósokkal városi alkalmazásban is lehet találkozni. Dobszay László így ír a kor zenéjét kutatva: "A budai jogkönyv például a XIV. században előírja a városi zenészeknek az úrnapi körmeneten való játékot; 1494-ben Pozsonyban is ágyúdörgés és trombitaszó kíséri a körmenetet." Az orgona használatáról: "A templomi orgonákra első biztos adataink a XIV. századból valók (Esztergom, Szeben), de igazán a XV. században, a városok meggazdagodásának következményeképp lesz használatuk általános. ... Az orgona nemcsak a nagy templomok hangszere. Kisebb, portatív orgonát a házi kápolnák istentiszteletén, sőt a házi zenélésben is használtak."
Érdekes, hogy a zenetörténetben ebből a korból igen sok írásos emlék, dokumentum maradt fenn. Dobszay László ezt írja: "Az oklevelek egy része alapítványokat rögzít: a város valamely polgára (néha egy céh vagy vallásos testület) pénzt hagy az egyházra, azzal a kikötéssel, hogy halála után érte (vagy rokonáért, a testület tagjaiért stb.) a hét bizonyos napján szertartást végezzenek, meghatározott énekkel, éneklőkkel. Énekelje e misét - mondjuk - négy diák a tanítójával; a mise végén még énekeljék el ezt vagy azt a Mária-éneket stb. A gregorián énekgyakorlat e korban még tovább növekszik, mögötte új kezdeményező erők, új igények állnak."
Példát vehetünk a kor egyházzenei igényéről, a hívők imádságos lelkületéről. Nem eltörölték, vagy nehéz énekké nyilvánították a gregoriánt, letekintve a szellemi magaslatok arany trónusáról, hanem megmaradva az egyház hiténél és hagyományánál, újat hoztak elő a régiből, a régi mellett (vö. Mt 13,52).
Legyen a nyár szeszélyes évszakában és testünket megviselő időjárásában egy szellemi, lelki felfrissülés, töltekezés ez a zenei összeállítás.
Megj.: A 09:47-nél hallható ének a legősibb Mária-énekünk. Eredeti környezetben adják elő: az esztergomi Bakócz-kápolnában.
