Egyformán kell tehát hinni az Atyában, a Fiúban és ezek Szellemében, mindben külön-külön is, és egyszerre a háromban is; hiszen az Atya önmagában, a Fiú önmagában és ezek Szelleme önmagában is a legfőbb létező; másrészt az Atya és a Fiú Szellemükkel együtt egy és ugyanaz a legfőbb létező, amelyben mint egyetlenben minden embernek hinnie kell, mivel ez az az egyedüli cél, amely felé az embernek egész gondolkodásával és cselekvésével törekednie kell a szeretet által. Nyilvánvaló ebből, hogy amiképpen senki sem tud felé törekedni, csak ha hiszi őt, azonképpen senkinek sem használ őt hinnie, csak úgy, ha benne van törekvéseinek célja. (Canterburyi Szent Anzelm)
