"A
vallásos ember számára a tér nem homogén. Törések és szakadások találhatók benne;
olyan részeket tartalmaz, amelyek minőségileg különböznek a többitől. "Ne
jöjj ide közel - mondja az Isten Mózesnak -, vedd le a te sarudat lábaidról,
mert a föld, melyen állasz, szent föld." (2, Mózes, 3, 5) Létezik tehát
egyfajta szent, vagyis "erővel feltöltött", jelentőségteli tér, és
léteznek más, nem szent terek, következésképpen nincs struktúra és szilárdság
nélküli, egyszóval "formátlan" tértartomány. A térnek ezt az inhomogenitását
a vallásos ember úgy éli meg, mint a szent, vagyis az egyedül valóságos, valóságosan
létező tér és minden egyéb közötti ellentétet, ami azt mint formátlan tágasság
veszi körül."
"A
profán ember számára ezzel szemben a tér homogén és semleges, nem hasad minőségileg
különböző részekre." (Mircea Eliade: A szent és a profán)
Pihenésképpen egy újabb helyzetjelentés, vidéki olvasónk levele alapján. Néha a környékbeli diakónus jár át egy falucskába igeliturgiát végezni. A prédikációig nincs is semmi furcsa. Ám azt követően lehozza az oltárra az Oltáriszentséget, és utána így szól: "Íme hitünk szent titka." Ezután pedig minden ugyanúgy zajlik, mint a misében. A diakónus kézmozdulatai is azonosak a pap számára előírttal. Nyilván mi megpróbálunk tanulni ezekből az esetekből, és imádkozunk az elkövetőkért, hogy érzékük legyen a széphez, a Szenthez.
Legyen mára ennyi elég. Arra kérdésre pedig, hogy mikor törlik el a cölibátust, most nem válaszolunk.Talán jobb, ha még marad egy darabig így...
"Zavarkeltésünket" és "dizájncenterünket" hamarosan folytatjuk, ne menjenek messzire!
