Jézus a mennyből alászállott kenyér. Az evangéliumokban nagyon sok helyen szerepel a kenyér szimbolikája, maga az, hogy Jézus a kenyér, a számunkra adott élő kenyér. Jézus táplálni jött minket, és velünk is marad. Jelenleg is táplálja lelkünket az Eucharisztiában. Talán nem véletlen, hogy az Egyház ennyit elmélkedik a mostani vasárnapokon erről a kérdésről. Életünk lényeges része, hogy Jézus velünk van.
XVI. Benedek pápa ezt írja: "A földi kenyér azért lehet Krisztus jelenlétének hordozója, mert maga is önmagában hordozza a passió titkát, önmagában egyesíti a halált és a feltámadást. Ezért lett a világ vallásaiban a kenyér az istenség haláláról és feltámadásáról szóló mítoszok kiindulópontja, amelyben az ember kifejezte a halálból származó életbe vetett reményét.
... Jézus nem mítosz, ő hús-vér ember, egészen reálisan áll a történelemben. Utánajárhatunk helyeknek, ahol megfordult. Tanúk révén hallhatjuk szavait. Meghalt és feltámadt. a kenyér passió-titka mintegy őrá várt, feléje mutatott, és a mítoszok is őrá vártak, akiben vágyva vágyott valósággá lett. Ugyanez érvényes a borra. A bor is szenvedést hordoz magában, kisajtolták és így lett a szőlőből bor." A Szentatya idézi a Didakhét: "Ahogyan e kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken és eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze Egyházad királyságodban a föld határairól" (IX, 4). (XVI. Benedek pápa: A názáreti Jézus I., 228.)
