Ébresztő

Kezdjük megszokni az új évet, néha úgy tűnik, mintha nem is kellett volna új naptárat vásárolni. Egyik nap jön a másik után, már a halászlé és "bájgli" illata is elillant a szobákból, sok helyen már a fenyő is kikerült. A háromkirályok is tovább mentek, ma pedig már a Jordánban történt esemény tanúi vagyunk. Jézus a "bűnös ember másaképp" megmerül a Jordán folyóban, és Atyja közli: ő az, akiben kedve telik, nekünk őt kell hallgatnunk. 

Egy hete szentelte püspökké három társával együtt Georg Gänsweint XVI. Benedek pápa. A pápa személyi titkára már több feladatot is ellát, hiszen a Pápai Ház prefektusa lett. A Szentatya szerdai katekézisében csodálatos gondolatokkal magyarázta el Jézus megtestesülését, melyet blogunk teljes hosszában közölt. 

Lima bíboros-érseke felhívta a figyelmet arra, hogy minden püspöknek a relativizmus ellen kell harcolnia. 

Jeruzsálemben hó esett, ami komoly gondot okozott a közlekedésben is. 

A héten hunyt el Jáki Teodóz bencés szerzetes, akinek a magyar egyházzene sokat köszönhet.

Boldog II. János Pál pápa közbenjárására bizonyos források szerint ismét csodák, gyógyulások történtek. Folyamatban van szentté avatási pere, viszont annak lezárása, vége még kérdéses. Ezzel kapcsolatban meg kell fontolnunk néhány kérdést. Alapvető dolog, hogy egy szent példakép. Összefügg bizonyos szempontból a népszerűség a szentté avatással, hiszen a "Santo subito" felkiáltásra gondolva is emlékszünk: egy pápát például a nép kívánságára is boldoggá/szentté lehet avatni. Egyedül Isten döntheti el azt, hogy valaki a mennyországba kerül-e vagy sem. Természetesen mi, emberek nem kérdőjelezhetjük meg egyik ember sorsát sem. Sok szempontból nagyszerű példakép és közbenjáró Boldog II. János Pál pápa. Többször érezhettük halála után is közbenjárását. Viszont mindemellett legfőbb feladatunk, hogy saját üdvösségünkön munkálkodjunk: "Kedveseim, ti mindig engedelmesek voltatok, félve-remegve munkáljátok hát üdvösségeteket, nemcsak amikor köztetek vagyok, hanem sokkal inkább most, hogy távol kell lennem." (Fil 2,12); "Rólatok azonban, szeretteim, ha így beszélünk is, jobbat tételeztünk föl, azt tudniillik, hogy munkáljátok az üdvösséget." (Zsid 6,9).

Örvendetes, hogy blogunk látogatottsága növekszik, és sok esetben személyesen fejezik ki egyetértésüket és örömüket a kedves Olvasók. Bízunk benne, hogy egyre többen megismerik blogunkat. 

Verdi 200

Idén bicentenárium van, hiszen a kulturális élet 2013-ban emlékezik meg Giuseppe Verdi és Richard Wagner zeneszerzők születésének 200. évfordulójáról. Az ünneplésbe természetesen blogunk is bekapcsolódik majd. 

Az alábbi felvételen Maria Callas énekel. Alkalmas zene a megtestesülésről való elmélkedéshez. "Ne félj Mária, kegyelmet találtál Istennél." (Lk 1,3)

XVI. Benedek pápa szerdai katekézise - elhangzott január 9-én

EMBERRÉ LETT

Kedves Testvéreim!

E karácsonyi időben álljunk meg még egyszer Isten nagy misztériuma előtt, aki leszállott a maga mennyországából, hogy belépjen a mi testünkbe. Jézusban Isten megtestesült, ember lett, mint mi, és így nyitotta meg az utat a maga mennyországa, a vele való teljes közösség felé.

Az incarnatio/megtestesülés misztériuma

147. Ezekben a napokban templomainkban többször is felhangzik Isten „megtestesülésének" témája, a megtestesülés szó, annak kifejezésére, hogy mit is ünneplünk Karácsonykor: Isten Fia emberré lett, ahogy a Krédóban imádkozzuk.

Mit jelent az incarnatio/megtestesülés?

148. De mit is jelent ez a központi jelentőségű szó a keresztény hit számára? A latin incarnatio=megtestesülés szót az első század végén Antiochiai Szent Ignác, s főként Szent Ireneusz használta, amikor Szent János evangéliumának előszaváról, különösen annak „az Ige testté lett" tételéről beszéltek (Jn 1,14). Itt a „test" a héber szóhasználat szerint a teljes embert jelenti, különösen mulandósága, esendősége, szegénysége és esetlegessége szempontjából. Azért használták ezt a kifejezést, hogy megértsük: az Istentől jött, a Názáreti Jézusban megtestesült üdvösség az embert a maga teljes valójában érinti, bármilyen helyzetben legyen is. Isten magára vette az emberi természetet, hogy meggyógyítsa mindattól, ami elválasztja tőle az embert, s lehetővé tegye számunkra, hogy Egyszülött Fiában így szólíthassuk: „Abba, Atya"; és valóban Isten gyermekei lehessünk. Szent Iereneusz mondja: „Ez az a cél, amiért az Ige emberré, Isten Fia az ember fiává lett: hogy az ember, közösségre lépve az Igével és ezáltal elnyerve az istenfiúságot, Isten fiává lehessen." (Adversus haereses, 3,19,1: PG 7,939; vö. Katolikus Egyház Katekizmusa 460).

150. „Az Ige testté lett" – ez egyike azon igazságoknak, amelyekhez annyira hozzászoktunk, hogy szinte meg sem rezdülünk az esemény nagyságától, amelyet hallunk. És valóban, most, a karácsonyi időben, amikor ez a kifejezés gyakran visszatér a liturgiában, néha jobban figyelünk a külsőségekre, az ünnep felszínére, mint az ünnepelt, nagy, keresztény újdonságra: arra, ami teljesen elképzelhetetlen, amit egyedül csak Isten tudott megtenni, s amelybe csak a hittel tudunk behatolni: a Logosz, aki Istennél van, a Logosz, aki Isten, a világ Teremtője (v.ö. Jn 1,1) akiért minden teremtetett (v.ö. 1,3), aki a világosságával kísérte és kíséri az embereket a történelemben (v.ö. 1,4–5.9), egy lett a többiek között, lakást vett közöttünk, egy lett közülünk (1,14). A II. Vatikáni Zsinat tanítja: „Isten Fia ... emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett, emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától születvén valóban egy lett közülünk, a bűnt kivéve mindenben hasonló lett hozzánk." (Gaudium et spes 22.)

151. Nagyon fontos, hogy újra meg tudjuk csodálni ezt a misztériumot, és hagyjuk, hogy ez a hatalmas esemény magához öleljen: Isten, az igaz Isten, mindenek Teremtője, emberként járt a mi utainkon, belépett az emberi időbe azért, hogy közölje velünk a saját életét (v.ö. 1Ján 1,1–4). És ezt nem a világot hatalommal meghódító királyi fenséggel tette, hanem egy újszülött alázatával.

A megtestesülés Isten ajándéka

152. Szeretnék hangsúlyozni egy másik mozzanatot.  Karácsonykor megajándékozzuk a hozzánk legközelebb állókat. Ez történhet merő megszokásból, de általában az ajándékozás érzelmeket fejez ki, a szeretet és megbecsülés jele. Az éjféli mise felajánlási könyörgésében az Egyház így imádkozik: „Fogadd el, ó Atyánk felajánlásunkat ebben a ragyogó éjszakában, és ezen csodálatos ajándékcsere által alakíts át minket Krisztusban, a te Fiadban, aki fölemelte hozzád az embert a dicsőségbe."

153. A liturgia középpontjában tehát az ajándékozás gondolata áll, és tudatosítja bennünk a Karácsony igazi ajándékát: ezen a szent éjszakán a testté lett Isten ajándékba akarta adni magát az embernek, odaadta önmagát értünk; Isten tulajdon Egyszülött Fiát ajándékozta nekünk, aki magára vette emberségünket, hogy megajándékozzon a maga istenségével. Ez a nagy ajándék.

Az ajándékozás lényege az önátadás

154. A mi ajándékozásunkban sem az a fontos, hogy egy ajándék sokba került-e vagy sem. Aki nem képes egy kicsit önmagából odaadni, az mindig nagyon keveset ajándékoz; sőt olykor éppen a szívét és önmagát akarja helyettesíteni a pénzzel, az anyagi dolgokkal. A megtestesülés misztériuma éppen ezt állítja elénk, hogy Isten nem így járt el: nem valamit ajándékozott, hanem önmagát adta ajándékba Egyszülött Fiában. Követendő mintát kapunk a saját ajándékozásunkhoz, hogy a kapcsolatainkat, főként a legfontosabb kapcsolatainkat a szeretet ingyenessége vezérelje.

Isten szeretetének realizmusa

155. Szeretnék ajánlani meggondolásra egy harmadik dolgot is: Isten megtestesülésének ténye, aki olyan ember lett, mint mi, megmutatja az isteni szeretet hallatlan realizmusát. Isten tevékenysége ugyanis nem áll meg a szavaknál, sőt mondhatjuk, nem elégszik meg  a beszéddel, hanem elmerül a történelmünkben, és magára vállalja az emberi élet minden terhét és fáradságát. Isten Fia valóban emberré lett, Szűz Máriától megszületett meghatározott időben és meghatározott helyen, Betlehemben, Augustus császár uralkodása idején, Quirinus helytartósága alatt (Lk 2,1–2); családban nőtt fel, voltak barátai, kialakította a tanítványok csoportját, apostolait megtanította küldetésének folytatására, és földi életét a kereszten fejezte be.

Elég realista-e a mi hitünk?

156. Ez az isteni eljárás nagyon erősen késztet arra, hogy föltegyük a kérdést: vajon a mi hitünk elég realista-e, mert nem korlátozódhat az érzések és érzelmek szférájára, hanem be kell hatolnia létünk konkrét valóságába, azaz hatnia kell mindennapi életünkre, és gyakorlatilag is irányítania kell azt. Isten nem állt meg a szavaknál, hanem a bűnt kivéve osztozott velünk minden tapasztalatunkban, s ezzel megmutatta, hogyan éljünk.

A hit egész életünket érinti

157. A Szent X. Piusz-féle Katekizmus – amelyet néhányan gyermekkorunkban még tanultunk – erre a kérdésre: „Mit kell tennünk, hogy Istennek tetsző életet éljünk?", lényegre törően ezt a választ adta: „Hogy Istennek tetsző élet éljünk, hinnünk kell a tőle kinyilatkoztatott igazságokat, és meg kell tartanunk az ő parancsait az ő kegyelmének segítségével, amelyet a szentségek vételével és az imádsággal nyerhetünk el." A hit lényeges tulajdonsága, hogy nem csak az értelmet és a szívet, hanem az egész életet szólítja meg.

A katolikus szentírásolvasás lényeges vonása

158. Még egy utolsó mozzanatot ajánlok megfontolásra. Szent János azt mondja, hogy az Ige, a Logosz kezdettől Istennél volt, s hogy minden az Ige által lett, és nélküle semmi sem lett (Jn 1,1–3). Az evangélista nyilvánvalóan utal a teremtéselbeszélésre, és Krisztus világosságánál újraolvassa a Teremtés könyvének első fejezeteit. Ez a keresztény szentírásolvasás alapvető jellemzője: az Ó- és Újszövetséget mindig együtt olvassuk, és az Újszövetség felől nézve tárul fel az Ószövetség legmélyebb értelme. Ugyanaz az Ige lett emberré, aki öröktől fogva Istennél van, aki maga is Isten, s aki által és akiért minden teremtetett (Kol 1,16–17): az örök és végtelen Isten elmerül az emberi végességben, teremtményében, hogy az embert és az egész teremtést visszavezesse Őhozzá. A Katolikus Egyház Katekizmusa ezt tanítja: „Az első teremtésnek értelme és csúcsa a Krisztusban való új teremtés, melynek ragyogása felülmúlja az első teremtését" (349. p.).

A megtestesült Ige az Új Ádám

159. Az egyházatyák Jézust Ádámhoz kapcsolták, olyannyira, hogy „második Ádámnak" vagy végső Ádámnak, Isten tökéletes képmásának nevezték. Isten Fia megtestesülésével elkezdődött az új teremtés, amely tökéletes választ ad arra a kérdésre, hogy „ki az ember"? Csak Jézusban válik láthatóvá maradéktalanul az emberre vonatkozó isteni terv: Ő az Isten szerinti tökéletes ember. A II. Vatikáni Zsinat határozottan hangsúlyozza: „Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán. ... Krisztus, az új Ádám, az Atya és az ô szeretete misztériumának kinyilatkoztatásában teljesen föltárja az embert az embernek, és megmutatja magasztos hivatását." (Gaudium et spes 22, v.ö. Katolikus Egyház Katekizmusa 359.)

160. Ebben a Gyermekben, Isten Fiában, akit Karácsonykor szemlélünk, felismerhetjük nem csak Isten igazi arcát, hanem az ember igazi arcát is; és csak ha kitárulunk az ő kegyelmének hatása előtt és minden nap próbáljuk követni, akkor valósítjuk meg Istennek reánk, mindegyikünkre érvényes tervét.

Kedves Barátaim, ezekben a napokban elmélkedjünk a Megtestesülés nagy és csodálatosan gazdag misztériumáról, és engedjük, hogy az Úr megvilágosítson és egyre inkább átalakítson minket értünk emberré Fiának képmására.

Elhunyt Jáki Teodóz bencés szerzetes

Tegnap este Jáki Teodóz atya, türelemmel viselt súlyos betegsége után hazatért Teremtőjéhez. 

Teodóz atyának sokat köszönhet a magyar egyházzenei élet, a népzene, a magyarság - főként a csángók. Számos műve jelent meg, rengeteg előadást tartott és jelentős kutatásokat végzett.
Nyugodjék békében!

Et incarnatus est

XVI. Benedek pápa múlt heti elmélkedése és tanítása arra ösztönöz minket, hogy egy csodálatos zeneművet, Mozart egyik híres miséjének (Krönungsmesse) "Et incarnatus est" tételét hallgassuk meg. 

Itt ragadjuk meg az alkalmat egy nagyszerű program hirdetésére. A Szent Mihály Laikus Káptalan klerikus protektora, Ft. Kovács Ervin Gellért OPraem atya, „Szakralitás és ritualitás a szent liturgiában” címmel 16-án (jövő szerda) este 18:00-kor előadást tart a pesti ferencesek közösségi termében. (Budapest V., Ferenciek tere, a templomtól jobbra lévő rendházban, kapu az utcáról.)

XVI. Benedek pápa katekézise január 2-án

XI. FOGANTATOTT A SZENTLÉLEKTŐL

2013. jan. 02.

Kedves Testvéreim!

Urunk születése újra világosságot gyújt abban a sötétségben, amely gyakran eltakarja világunkat és a szívünket, s reményt és örömet hoz. Honnan árad ez a világosság? A betlehemi barlangból, ahol a pásztorok megtalálták „Máriát és Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet" (Lk 2,16).

Honnan való az Úr Jézus?

134. A Szent Család láttán fölmerül egy másik és mélyebb kérdés: hogyan hozhatott ez a kicsi és gyönge Gyermek olyan gyökeres újdonságot a világba, hogy megváltoztatta a történelem folyását? Nincs valami titokzatosság a származásában, ami túlmutat ezen a barlangon? Így újra meg újra fölvetődik a Jézus származására irányuló kérdés; ugyanaz, amit Pontius Pilátus helytartó tett fel a per folyamán: „Honnan való vagy?" (Jn 19,29), jóllehet teljesen egyértelmű származásról volt szó.

Mit gondoltak a kortársak Jézus származásáról

135. János evangéliumában, amikor az Úr azt mondja: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér", a zsidók zúgolódással válaszolnak: „Hát nem Jézus ez, a József fia? Akinek atyját és anyját jól ismerjük? Hogyan mondhatja most: »A mennyből szállottam alá«?" (Jn 6,42.) És kevéssel később a jeruzsálemiek határozottan tiltakoznak Jézus Messiás volta ellen azzal, hogy jól tudják „honnan való; a Krisztusról pedig, ha majd eljön, senki nem fogja tudni honnan való" (Jn 7,27). Maga Jézus megjegyzi, mennyire helytelen a feltételezésük, hogy ismerik az ő származását, s ezzel már jelzi, merre kellene keresni, hogy honnan való: „Én nem magamtól jöttem, hanem aki küldött engem, igazmondó, és ti nem ismeritek őt." (Jn 7,28.) Kétségtelen, Jézus Názáretből való, Betlehemben született, de mit tudnak az ő igazi származásáról?

Mit mondanak az evangéliumok Jézus származásáról?

136. A négy evangéliumban világosan hangzik a válasz a kérdésre, hogy „honnan jön" Jézus: az ő igazi származása az Atyától, Istentől való, teljesen Tőle jön, de egészen másként, mint bármelyik próféta, vagy Istentől küldött ember őelőtte. Ez az Isten misztériumából származás, amit „nem ismer senki", már Máté és Lukács evangéliumának gyermekségtörténetében benne van, melyeket ebben a karácsonyi időbe olvasunk. Gábor főangyal hirdeti: „A Szentlélek száll tereád, és a Magasságbeli árnyéka borít be téged. Ezért az is, aki születik, szent lesz és Isten Fiának fogják nevezni." (Lk 1,35.)

Mit mond a Hitvallás Jézus származásáról?

137. E szavakat ismételjük, valahányszor a Krédót, a Hitvallást imádkozzuk: „et incarnatus est de Spiritu Sancto ex Maria Virgine", 'és megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától'. E szavaknál térdet hajtunk, mert a függöny, amely elrejtette Istent, megnyílt, és a megközelíthetetlen és kifürkészhetetlen titok megérint minket: Isten Emmánuel-lé, 'Velünk az Isten’-né lett.

Hogyan beszélnek a zeneszerzők Jézus származásáról?

138. Amikor a szent zene nagy mestereinek miséit hallgatjuk, gondolok például Mozart Koronázási miséjére, észrevesszük, hogy a szerzők zeneileg elidőznek  ennél  a mondatnál, mintha próbálnák kifejezni a zene egyetemes nyelvén azt, ami szavakkal kimondhatatlan: Isten nagy misztériumát, a megtestesülést, azt, hogy Isten emberré lesz.

A megtestesülés négy szereplője

139. Ha figyelmesen szemléljük a mondatot, hogy „fogantatott a Szentlélektől, született Szűz Máriától", észrevesszük, hogy négy cselekvő alanya van. Kifejezetten megnevezi a Szentlelket és Máriát, de kimondatlanul itt van „Ő", azaz a Fiú, aki testté lett a Szűz méhében. A Nicea-Konstantinápolyi Hitvallásban Jézust többféleképpen szólítjuk meg: „Úr ... Krisztus ... Isten egyszülött Fia ... Isten az Istentől ... Világosság a Viágosságtól ...valóságos Isten a valóságos Istentől .. az Atyával egylényegű". Láthatjuk, hogy „Ő" valaki másra mutat, az Atyára. E mondat első számú alanya tehát az Atya, aki a Fiúval és a Szentlélekkel együtt az egyetlen Isten.

Mária szerepe a megtestesülésben

140. A Krédó ezen állítása nem Isten örök létéről szól, hanem egy olyan cselekményről, amelyben részt vesz mind a három isteni Személy, és „Szűz Máriából" valósul meg. Mária nélkül Isten belépése a történelembe nem érte volna el a maga célját, és nem kapta volna meg azt a helyet, amely Hitvallásunkban központi jelentőségű: Isten Velünk lévő Isten. Így Mária elválaszthatatlanul hozzátartozik a történelembe belépő Istenbe vetett hitünkhöz. Mária teljesen átadja egész személyiségét, „elfogadja" hogy Isten lakóhelyévé legyen.

Isten jelen van a történelemben

141. Utunkon és hívő életünkben olykor észrevesszük, mennyire szegényesek és alkalmatlanok vagyunk arra, hogy tanúságot tegyünk a világnak. De Isten épp egy alázatos leányt választott ki, egy ismeretlen faluban, a Római Birodalom egyik legtávolabbi tartományában. Mindig, még a legnagyobb nehézségek közepette is bíznunk kell Istenben, meg kell újítanunk a hitünket, hogy Ő jelen van és tevékenykedik a mi történelmünkben is, éppen úgy, mint Máriáéban. Istennél semmi sem lehetetlen! Ővele mindig biztonságos területen járunk, és életünk nyitott a biztosan remélt jövő felé.

A megtestesülés és a teremtő Lélek

142. Amikor a Krédóban megvalljuk, hogy „megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától", azt állítjuk, hogy a Szentlélek, a Magasságbeli Isten ereje titokzatos módon hozta létre Szûz Máriában Isten Fiának fogantatását. Lukács evangélista idézi Gábor főangyal szavait: „A Szentlélek száll tereád és a Magasságbeli ereje borít be téged árnyékával" (1,35). Ebben két világos utalást látunk: az elsõ a teremtés pillanatára utalás.

A megtestesülés az új teremtés kezdete

143. A Teremtés könyve elején olvassuk, hogy „Isten Lelke lebegett a vizek fölött" (1,2); a teremtő Lélek ez, aki életet adott mindennek, az embernek is. Ami Máriában történt ugyanazon Szentlélek tevékenysége által, új teremtés: Isten, aki a semmiből létre hívta a dolgokat, a megtestesüléssel az emberiség új kezdetének adott életet. Az egyházatyák sokszor beszélnek Krisztusról mint az új Ádámról, azért, hogy hangsúlyozzák azt az új teremtést, amely Isten Fiának Szűz Mária méhében történt  fogantatásával kezdődött. Ez pedig arra késztet, hogy elgondolkozzunk azon, hogy a hit bennünk is olyan erős újdonságot hoz létre, ami újjászületést jelent. A keresztény élet kezdetén ugyanis a keresztség szentsége áll, amelyben Isten fiaiként újjászületünk, mert abban a fiúi kapcsolatban részesít, amely Jézus és az Atya között áll fenn. És szeretném megjegyezni, hogy bennünket megkereszteltek, azaz „megkereszteltettünk", és ez szenvedő igealak, mivel senki nem képes arra, hogy magától Isten fiává legyen; az istengyermekség ajándék, amelyet ingyen adtak nekünk. 

Az istengyermekség újdonsága

144. Szent Pál Rómaiakhoz írt levelének egy fontos helyén hivatkozik a keresztények ezen fogadott fiúságára, ahol ezt írja: „Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: »Abba, Atya!« A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk" (8,14–16), nem pedig rabszolgák.

145. Csak akkor, ha kitárulunk Isten tevékenysége előtt, mint Mária, csak akkor, ha rábízzuk életünket az Úrra, mint barátunkra, akiben feltétlenül megbízunk, változik meg minden: életünk új értelmet és új arcot nyer: egy olyan Atya gyermekének arcát, aki szeret bennünket és soha nem hagy magunkra.

Szűz Mária Isten lakóhelye

146. Két világos utalást említettünk: az első a teremtés pillanatára utalt,  a vizek fölött lebegő Lélekre, a teremtő Lélekre. De van az Angyali Üdvözletben egy másik mozzanat is. Az Angyal azt mondja Máriának: „A Magasságbeli ereje borít be árnyékával." Ez a szent felhőre utal, amely a kivonulás és a pusztai vándorlás idején ott volt a találkozás sátra fölött, a szövetség szekrénye fölött, amelyet Izrael népe magával vitt, és Isten jelenlétének a jele volt (Kiv 40,34–40). Mária tehát az új szent sátor, a szövetség új szekrénye: a főangyal szavaira mondott igen-jével Isten új lakóhelyet kapott ebben a világban; Ő, akit az egész világ be nem fogadhat, szállást vett egy szűz méhében.

Jézus származása misztérium

147. Térjünk csak vissza a kérdéshez, ahonnan  elindultunk, a Jézus származására irányuló kérdéshez, amelyet Pilátus foglal össze: „Honnan való vagy?" Az evangéliumok kezdetéről való elmélkedésünkből világosan megmutatkozik Jézus igazi származása: Ő, az Atya egyszülött Fia, Istentől való. Itt állunk a nagy és megindító misztérium előtt, amelyet most a karácsonyi időben ünnepelünk: Isten Fia a Szentlélek erejéből megtestesült Szűz Mária méhében. Újra meg újra felhangzó üzenet ez, amely örömet és reményt hoz a szívünkbe, mert minden alkalommal megajándékoz a bizonyossággal, hogy még ha gyakran gyengének, szegénynek, alkalmatlannak érezzük is magunkat a nehézségek és a világ rosszasága láttán, Isten hatalma tevékenykedik és csodákat művel éppen a gyengeségben. Az ő kegyelme a mi erősségünk (vö. 2Kor 12,9–10).

Isten felé menni - XVI. Benedek pápa beszéde a püspökszentelésen

A Vízkereszt alkalmából bemutatott ünnepi szentmisén a Szentatya az ünnep eredetéről és mai jelentőségéről beszélt. Számos bíboros és püspök koncelebrált vele. Ma szentelte püspökké személyi titkárát, Georg Gänsweint. 

Kifejtette, hogy a hívő egyház számára a keleti bölcsek, akik a csillagot követve találtak Betlehembe, egy történelmet átívelő folyamat elején voltak. Ezért a mai liturgiában az evangélium és a próféciák ide vonatkozó részeit olvashatjuk. 

A napkeleti bölcsek Jézushoz tartó zarándoklatáról mint a népek zarándoklatáról, és Isten kereséséről beszél. Ahogyan a pásztorok, akik az újszülött Jézus első látogatói voltak, Izrael szegényeit, és az alázatos lelkeket személyesítik meg, akik közel állnak Jézushoz, úgy a bölcsek a napkelet elöljárói a kereső embereket személyesítik meg, akik évszázadokon át a gyermek Jézus felé zarándokoltak, megtalálták őt és hódoltak Neki. 

Az Egyház ezt az ünnepet az Istenség megjelenésének, az isteni jóság és szeretet megnyilvánulásának, Epifániának/Vízkeresztnek nevezi.

Ezen jeles alkalomból, a Boldog II. János Pál Pápa által megkezdett hagyományhoz híven Benedek pápa 4 püspököt is felszentelt, hangsúlyozva az esemény kapcsolatát a mai ünnephez:

„A püspökök mint a Napkeleti Bölcsek útnak indultak, hogy megismerjék Istent. Olyan emberek, akikben a történelmi korok és feladatok különbözőségét tekintve is megláthatunk közös vonásokat. Emberek, akik az ismeretlen felé indultak meg, akik egy bizonyos nyughatatlan szívvel rendelkeztek. Akik nem elégedtek meg egy biztos jövedelemmel és jómódú társadalmi státusszal. Egy magasabb realitást kerestek, egy lényegi dolgot rólunk, Istenről, a világról. Az ő külső zarándoklatuk a belső keresésük kifejeződése. Emberek, akik keresték Istent, akik bátrak és alázatosak a hitben. A bátorság, hogy szilárdan az Igazsággal legyünk, elkerülhetetlenül olyan, mint amikor az Úr bárányként farkasok közé küld bennünket. De aki féli az Urat, nem fél semmitől. Az istenfélelem felszabadít az emberektől való félelemtől. Szabaddá tesz!”

A Szentatya a belső zarándoklat legfőbb útjaként az imádságot jelölte meg, és annak fontosságáról beszélt. Szent Ágostont idézve a következőt mondta: „az ima nem más, mint az Isten utáni óhajunk aktuális, szélsőséges megnyilvánulása.”

Zárásképp a következő gondolatokat mondta:

"A Bölcsek követték a csillagot és így végül elérték Jézust, a legnagyobb fényességet, amely beragyog minden embert, aki a világra jön. Mint a hit zarándokai, ők maguk is a történelem egén tündökölnek és mutatják számunkra az utat. Mindez ránk is vonatkozik, hogy oszlopokká váljunk, akik mutatják az utat az életben." (B. Zs.) 

Ébresztő

"Ébredj fel, lelkem, citera és hárfa, ébredjetek, fölkeltem a hajnalt!" - olvassuk az 57. zsoltárban. Az új polgári év kezdetén, a Hit Évének első felében új sorozatot indítunk a blogon "Ébresztő" címmel. Ezt minden vasárnap közöljük. Nem feltétlenül az evangéliumról lesz szó mindig, hanem reflektálás a héten történt egyházi eseményekre, a hívőkben megfogalmazódott kérdésekre válaszkeresés, és még sok érdekes téma. 

Kívánjuk, hogy új sorozatunk építő legyen minden olvasó számára! Olvassa el első írásunkat:

"Eljöttünk, hogy hódoljunk neki." - mondta a három napkeleti bölcs. Megjelölték hosszú útjuk értelmét, kifejezték szándékukat. Érkezésükben nincs semmi különös, semmi csodálatra méltó, hiszen a dolgukat tették. Megértették azt a jelet, ami az égen megjelent. Leginkább Isten hangját hallották meg, hiszen megszólalt lelkiismeretük. Ez pedig Isten hangja - soha nem hallgat el. A bölcsek hódolni akartak, és hódoltak is. Az új évben első feladatunk lehet feltenni a kérdést: amikor szentmisére megyek, hódolni akarok, hódolni fogok Isten előtt? Mennyi vallás van (még a nagyok között is, ld. iszlám), ahol az istenség előtt leborulnak. Ezzel fejezik ki saját magukat is és azt is, aki előtt leborulnak. Emberi kapcsolatainkban is vannak ún. formák, amelyek szerint kell valakit köszönteni, üdvözölni. Egy találkozáskor illő például a kézfogás, enyhe meghajlás, stb... Isten esetében nincs szó alázatoskodásról. Az ember egész lényével leborul Isten előtt. Odaadja magát, mert nagyobb kincse úgysincs. 

Ez a hét sokak számára fárasztó is lehetett, hiszen a világi elfoglaltságaink mindig előrébb vannak a lelkieknél. Milyen jó lenne úgy végig élni decembert karácsonnyal, Szilveszterrel és újévvel együtt, hogy belül béke van! Milyen jó lenne ezt az időszakot idegesség-mentesen, veszekedés nélkül, pénz és vásárlás nélkül élni! Nem lehet, mert enni kell, ajándékozni kell, ... Persze, nem mindegy, hogy hogyan eszünk, és mennyit, mert az ünnep nem attól lesz ünnep, hogy a patikus Bilagit-készlete és különféle gyomor gyógyszerei kifogynak. Mindenki visszanézhet, hogyan telt a hete. 

Fogadalom? Minek, úgysem tartjuk meg! Az, hogy teszünk-e fogadalmat, vagy nem, saját döntésünk. A keresztény ember talán nem fogadalmat tesz, hanem elmegy gyónni. Megújítja Istennel való kapcsolatát, és elhatározást tesz abban, hogy a bűnt kerüli. Törekszik. Nem fogadkozik, hanem törekszik. És ez lényeges különbség. Mert nem megfogad valamit, amiről tudja, hogy "ha nem teljesült, hát nem", hanem törekszik. És a törekvésben mindig benne van az, hogy elismerjük gyöngeségünket és Isten végtelen irgalmát, de az is, hogy szeretnénk jobbá válni - a vágy. A fogadalomban nincs vágy, vagy csak ideig tartó. Amint kudarc ér, megsemmisül a fogadalom. Példa: idén lefogyok, nem eszek "annyit". A harmadik napon este, három kocsonya és négy töltött káposzta után: "á, nem tudtam megállni, lőttek a fogadalmamnak..." Mi lenne, ha fogadalom helyett törekedne?

Sokféle kérdés van bennünk ilyenkor, amikor látjuk a bölcseket vonulni az éjszakában, fejük fölött a ragyogó csillaggal. Legnagyobb kérdés viszont az, hogy mire használjuk fel létünket? Az Isten előtti hódolat nem tesz minket kisebbé, hanem bevon Isten végtelen és örökké tartó ragyogó, békés országába. 

Vagy amit akartok

Nyilvánvalóan jeles ünnep a mai az Anyaszentegyházban, vagy legalábbis bűvös dátum a "január hat". Hogy miért is? Vegyük először sorra azt, hogyan jutottunk el a mai naphoz: az, hogy december 25-én van karácsony, és előtte kilenc hónappal (március 25.) Gyümölcsoltó Boldogasszony (Urunk fogantatása), még logikus és érthető. Másnap, december 26-án van Szent István diakónus, első vértanú ünnepe. Azután borszentelés Szent János apostol és evangélista ünnepén. Utána azokra a lemészárolt gyermekekre emlékezünk ünnepi szentmise keretében, akik a kisded Jézus helyett haltak meg. Majd elérkezünk Szent Család vasárnapjához. Máris egy olyan ünnep, amely nem illik a sorba: az ünnep tartalma ugyanis Jézus életében későbbi esemény, mintsem azonnal születése után pár nappal ünnepelhetnénk. Jézus szülei keresik őt, majd amikor megtalálják, elmondja nekik, hogy bizony "Atyja dolgaiban" kell lennie, és ezért énekli ezen a napon az Egyház, hogy jobb az Úr házában lakni, mint másutt. Következik január elseje, amikor Szűz Mária istenanyaságát üljük, de egyben ez a nap Jézus körülmetélésének napja is. Tehát már időrendben nem felel meg az ünnepkörnek a Szent Család vasárnapja. Január 6-án (ami nem mindig vasárnap - idén a magyar egyház szerencsés helyzetben van...) pedig Vízkereszt napja van: a napkeletről érkezett bölcsek, a kánai menyegző és Jézus megkeresztelkedése a Jordánban. Nos, ez utóbbit a következő vasárnapon ünnepeljük, Kelet viszont ezen a napon. 

Ha mindezek után sem átlátható karácsony ünnepkörének a liturgikus reform utáni állapota és rendszere, ne csodálkozzunk. Nem is lesz az. Nyilvánvaló, hogy egy több száz éves hagyományon és teológián alapuló ünnepkört, ünnep-rendszert fel lehet rúgni különféle hozzá nem értő bizottságoknak... De ebbe most ne menjünk bele. 

Címünk: Vagy amit akartok. 

Shakespeare egyik meséjének címe most alkalmasnak látszik az előbbi bevezető után arra, hogy keresztény létünkről elmélkedjünk, így a polgári év elején. A három bölcs, mágus, király - nevezzük aminek akarjuk, hódolni mennek Jézus elé, akinek különféle ajándékokat adnak a hagyomány szerint. Istenségére, királyságára és halálára utalva. Leborulva adják át, és nem engedelmeskednek a földi hatalomnak: Heródesnek, aki Krisztus "jöttére remeg". Jézus emberré válását, születését ünnepeltük nyolc napig, de rögtön mellé teszi az Egyház a másik (és talán nagyobb) lényeget, hogy Jézus isten is, nem csupán ember. Emlékeztet erre Szent Család ünnepén - Atyja dolgaiban kell lennie; emlékeztet erre január elsején - Szűz Mária Theotokosz (Istenszülő), majd pedig most, amikor istensége kinyilvánul Kánában a menyegzőn. 

A hívő ember legkifejezőbb viselkedése az emberré lett Logosszal szemben, ha leborul előtte, hiszen Ő az, aki "világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől". 

Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen módon ünnepeljük meg napról napra az Eucharisztiát. Keresztény életünk csúcsa és forrása a liturgia, ahol találkozik Isten és ember, átvonva magához Isten az embert. Kilépünk a profán térből és átlépünk a Szent terébe, ahol a pap által végzett liturgiában elővételezzük a mennyei liturgiát. 

"Vagy amit akartok". A papok jól ismerhetik a szertartáskönyveinket, direktóriumunkat. Szinte mindegyikben találkozunk azzal a szófordulattal, hogy "ahogy tetszik", "ha alkalmas", stb. Igen, itt cseng a fülünkbe Shakespeare mese-címe: "Vízkereszt, vagy amit akartok". Vagyis most gondolhatunk a három királyra, akik "jöttek meleg országból" és "főtt kolbászuk mind elfogyott", hiszen "gyalog jöttek, mert siettek". Vagy gondolhatunk a Jordánra, ahol megkeresztelkedett Jézus, vagy éppen a kánai menyegzőre, ahol Mária kérte a bort a násznépnek. Természetesen mindhárom Jézus istenségére utal, de időrendben chaos vélhető. 

A liturgia a hit kifejeződése, a hit legmélyebb és legmagasztosabb (legmerészebb) megélése. Valóban lehet a hitet "így is, úgy is" kifejezni? Valóban összekapcsolódhat ég és föld a szentélyben "így is, úgy is"? Nem. Éppen ezért hitünk ne úgy alakuljon, ahogy "akarjuk", hanem adjuk át magunkat Isten akaratának, a Szentlélek működésének. Az ünnep legfontosabb üzenete az, hogy tiszteljük és imádjuk az élő Istent, aki nem átallott emberré lenni, és meghalni a kereszten értünk, bűnös emberekért. Legyünk a hit kifejezésében és megélésében következetesek, hűségesek az Egyház mindenkori teológiája és liturgiája iránt, amelyet nem "emberkéz alkotott", hanem a Szentlélek. Habár nehéz eligazodni liturgikus könyveinken, olykor a direktóriumon is, mégis álljunk "szilárdan a hitben", legyünk hűek Róma püspökéhez, és tegyük azt, amit hitünk diktál. Ünnepeljük a hitet tisztán, egyértelműen, hiszen nem a saját művünk a liturgia, hanem "Opus Dei", az Isten műve. Ezért nincs helye annak, amit akarunk, nincs helye egyéni kezdeményezéseknek vagy ötleteknek. Az Isten előtti hódolatunk önmagunk teljes átadása - ennek jele pedig a feltétel nélküli leborulás: Epifánia, ahogy Isten akarja. 

Áldott, boldog új évet!

Istenszülő

Ma ünnepli az Anyaszentegyház Szűz Mária Istenanyaságát. Ezt a dogmát 431-ben fogalmazta meg az Efezusi zsinat. "Ha valaki nem vallja, hogy az Emmánuel valóságos Isten, minek következtében a Szent Szűz Istenszülő (mert test szerint szülte Isten testté lett Igéjét), az legyen kiközösítve." (DH 252)

Amennyiben hitünk titkairól szeretnénk elmélkedni, a legbiztosabb forrásnak számítanak az ókeresztény írók. Csodálatos kifejezésekkel és egyszerű gondolatmenettel adják át és magyarázzák a krisztusi hitet. A mai ünnep kapcsán Szent Athanasziosz műveihez fordulunk, azokból idézünk. 

Elmélkedjünk erről a nagy misztériumról. Hitünket átszövi a természetfölötti dimenzió, és az igazi hívő nem keresi a fizika vagy biológia törvényeit, hanem átadja magát Isten akaratának, aki a történelem Ura. Így tudott Mária és József is beleegyezni Isten akaratába.

Szent Athanasziosz: Értekezés a hitről, azaz az Isten-Ige megtestesüléséről

"Senki ne tekintse csekélységnek Urunk, Jézus Krisztus üdvözítő és királyi testét annak ürügyén, hogy az egylényegű. ... azt valljuk, hogy az Isten-Ige megtestesült a szent, Szűz Máriától, és őt nem választjuk el tulajdon testétől, hanem ő egy személy, egy valóság, egészen ember, egészen Isten."

"Ha hisszük, hogy Urunk Jézus Krisztus a szűzi fogantatás következtében az ember hasonlatosságának megfelelően jött el, aminek értelmében a Szűz istenszülőnek bizonyul, (és ez a mi üdvösségünk misztériuma, hogy Isten Igéje testté lett), akkor elválaszthatatlan és megkülönböztethetetlen testétől, és (az Isten-Igével való egyesülés értelmében) az Igének Atyjával való természet szerinti egylényegűségében is részesedik neve alapján a teste, amely az ő teste, ha valljuk, hogy valóban testté lett az Ige. Ha ugyanis a test nem részesedik benne (ti. az egylényegűségben), akkor teljesen rajta kívül marad. Akkor azonban nem következik a hívőkre nézve az üdvösség a megtestesülésből, mert az kívül marad az isteni Háromságon."

Hálaadás

A mai napon minden templomban hálát adnak az elmúlt polgári évért. Eléneklik a Te Deumot, felolvassák a statisztikát, minden jóért és nehézségért hálát adnak. Idézzük fel mi is az elmúlt év eseményeit Haydn muzsikáját hallgatva.

Indító gondolatok

"Egyedül a láthatatlan Istennek, az igazság Atyjának, aki elküldötte nékünk a Megváltót, a romolhatatlanság szerzőjét, és általa nyilvánvalóvá tette előttünk az igazságot és a mennyei életet, neki legyen dicsőség örökkön-örökké. Amen." Római Szent Kelemen
(Ez volt az utolsó Indító gondolat. Ezt a rovatunkat januártól megszüntetjük, helyette Ébresztő címmel indítunk új sorozatot. Az írások minden vasárnap jelennek meg.)

„Puer natus est nobis” - karácsonyi prédikáció

„Puer natus est nobis”

Kedves Testvérek!

     A korai századok óta karácsony ünnepének introitusa, kezdőéneke Izaiás próféta könyvéből vett sorral kezdődik: Gyermek született nékünk!

Vagyis azt énekeljük meg, amit az egyház a hitben, a kinyilatkoztatott igazságban elénk tárni méltóztat. Mennyei liturgia ez.

     Mi nem a Kisjézust ünnepeljük és pihe puha szalmán fekvő kék szemű gyermeket, amely üveggömbökkel díszített fenyő alatt pihen, felidézve gyermekkorunk legszebb karácsonyi élményeit. Nem! Mi Krisztust ünnepeljük. Aki az Atya örök terve szerint nem habozott gyermekként megszületni, testté lenni a bűnnel terhelt világban. 

     Az Isten szeretete megelőz minden kezdetet. Ő előbb szeretett minket. Betlehem találkozási pont Isten és ember között. A próféták szózata, amely ezer éve hangzik és tartja a lelket a választott népben, beteljesedett. Karácsony titka nem az „égszemű gyermek” negédes dallama. Karácsony titka, Istennek mindent megelőző nagylelkű irgalmas szeretete a megtestesülésben amelyet Boldog Johannes Duns Scotus óta tudjuk, az ember soha semmivel nem tudta kiérdemelni.

     Izaiás jövendölése az Egyház fennkölt énekében már beteljesedés örömével szól. Gyermek született nekünk: Isten Fia. Bár még gyermek, de hitünk meglátja benne a mindenség királyát, ki által mindenek lettek, és ki által minden összefoglaltatik: a fejedelemség az Ő vállán. Isten üdvözítő tervét, a „nagy határozatot” hirdeti.

     A keresztények ünnepei passzívak –fogalmazott így a napokban egy közéleti ember. Valóban. Abban az értelemben, hogy a liturgiát nem mi alkotjuk. Isten dicsérete. Ő rendelte, mert Ő keres minket, Ő akar velünk találkozni, isteni életében akar részesíteni, jelen valóvá válik. Ő akar közölni, szól hozzánk, tanít. A földi világban megtapasztalható legnagyobb valóság!

     Őszentsége, XVI. Benedek pápa a Jézus könyvének harmadik kötetében, amely nem rég jelent meg németül, így fogalmaz a betlehemi csillaggal kapcsolatban „a kozmosz Krisztusról beszél”.

     Michael Hesemann: A Názáreti Jézus c. könyvében figyelemre méltó csillagászati kutatások összefoglalóját adja a betlehemi csillagról.

„A fényes csillag felragyogása a zsidók számára a Messiás eljövetelét jelzi. A Jupiter és Szaturnusz bolygók együttállása a Halak csillagképében.

1603-ban a híres csillagász, Johannes Kepler megfigyelt egy hasonló konjunkciót. Amelyet kevéssel utána egy szupernova, egy csillag felrobbanása követett. Kepler azt gondolta, hogy egy ilyen esemény játszódhatott le Krisztus születésekor is. Kiszámolta, Kr.e. 7-ben a Szaturnusz és Jupiter között egymás után három konjunkció történt. 1925-ben Borszippában, a mai Irak területén felfedezett agyagtábla tanúsága szerint az égi jelenséget a babilóniaiak is ismerték.

1990-ben Mark Kidger angol csillagász a Star of Betlehem c. tanulmányában azt állítja, hogy a mágusok, akik a csillag feltűnése nyomán útnak eredtek, négy jelentős égi eseményt figyelhettek meg. Kr.e. 7-ben Szaturnusz és Jupiter háromszoros együttállását, majd egy évvel rá, 6-ban a Szaturnusz, a Jupiter és a Mars találkozott a Halak csillagképében. A Mars fontos változást, a Halak csillagkép pedig új csillagászati tavaszpontot, új történelmi kor kezdetét jelöli. A helyzet tovább változott, mert Kr.e. 5-ben amikor az égbolt egyik oldalán az újhold és a Jupiter, a másikon pedig a Szaturnusz és a Mars alkotott egyenlőtlen szembenálló párokat. Ez pedig az akkori emberek gondolkodása szerint a következő jelentést hordozta: nagy király fog születni és föllépni, aki Izrael fölött uralkodik, harcolni fog a rosszal és egy új történelmi korszakot vezet be.”

Eddig hát a csillagászati érdekesség.

     A nagy Jupiter-Szaturnusz együttállás, ami Krisztus születése előtt 7-6 évre tehető, mára már bizonyított tény”- írja XVI. Benedek pápa a Jézus könyvének harmadik kötetében - és ezzel a kijelentésével veszi kezdetét az itt leírt teológiai fejtegetés. Ugyanis minden más történés továbbra is kérdéses maradt eddig, például, mi késztette arra a babiloni csillagászokat, hogy útra kelljenek Jeruzsálembe és Betlehembe. Még ha biztos is, hogy a csillagkép indította útra őket, kellett, hogy legyen más dolog is, ami a három bölcset indulásra késztette- Ez pedig „a csillagba vetett hit, amely Jákob felett fog állni” ezzel a kijelentésével a Pápa utal az ószövetségi Számok Könyvére (24,17).

     A három bölcs útja szimbolizálja azt, ahogy az „emberek elindultak Krisztus felé”, a csillag azt mutatja hogy „a világegyetem Krisztusról beszél”. A teremtés útmutatást ad olyan nyelven, ami teljes mértékben nem fejthető meg, reményt ébreszt, az Úr egyszer megmutatja magát, és tudatosítja

     Ami a csillagászattal szemben áll: „Nem a csillag vezeti a gyermeket, hanem a gyermek a csillagot.” – itt kezdődik a hit tehetjük hozzá.

     A betlehemi csillag ugyanakkor a „csillagászat számára megmagyarázhatatlan” - állítja XVI. Benedek pápa. A Kereszténység egyértelműen szakít az antik mítosszal és kultúrával, ami a csillagképeket uralkodó isteneknek tekintette. Mint ahogy korábban a teremtéstörténetben a Napot és Holdat egyszerű „lámpásoknak” írták le, később Pál apostol kihangsúlyozta, hogy a ”feltámadt Krisztus legyőzte az égi hatalmakat és erőket és uralkodik mindenek felett”. 

    Ez vonatkozik a karácsonyi csillagra is. Nem az befolyásolta a gyermek sorsát, hanem a gyermek vezette a csillagot. Ebben mutatkozik meg - írja a Pápa - hogy az Isten egyszülött Fia nagyobb mint anyagi világ minden hatalma és nagyobb az egész világegyetemnél.”

     A fényes csillag egy kozmikus valóság, amely a keresztény világban szimbólummá vált. Az isteni Logosz e világban való megtapasztalható valóságként történő megjelenésére utal. A világ Világosságának, az örök isteni Fényesség e világba jöttét jelzi. Isten a természeti jelenségeken keresztül is üzenni akar a szimbólumok nyelvén. Mert az embernek szüksége van szimbólumokra, amelyeknek jelentése mindig túlmutat a tárgyon. Egy magasztosabb jelentést hordoz. Az ember lelkét felemeli, a mennyeiekre irányítja.

     Szent János evangéliumának kezdete, miként egy csodálatos himnusz énekli meg az első században élt keresztények hitét. Azt a hitet, ami az apostolok tanításának szilárd talaján áll. A görög eredetiben az Ige szó helyén a logos áll. A logos szó sok mindent jelent. pl. lényeget, világosságot, szót. A keresztény kultúrában pedig magát Jézus Krisztust. Aki az örök Atya fénye. Az Atya Szava. Az Atya Igéje. Így tehát ezek mind Krisztus nevei.

„En arkhé en ho logos, kai ho logos en pros tu Theu, kai Theos én ho logos.”

„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige”

Ugyanazokkal a szavakkal kezdődik, mint a Teremtés könyve, a Szentírás első szava, kezdetben. Arra utal, hogy teológiai értelemben folyamatosság van.  Egy csodálatos ívet rajzol, Isten örök terve. Az új kezdet, az újjáteremtés üdvösséges hajnala. Az örök Ige ott volt a világ kezdetén. Isten Szavával teremtette a világot. Krisztus maga a kimondott Szó.

     Betlehemben, a párával teli hajnalban, az új kezdetkor az Ige megjelent. Megszületett. „Et Verbum caro factum est et habitavit in nobis.”

Az Ige hússá lett és közöttünk lakozott.

Testvérek!

     Adjunk hálát az Istennek, hogy felismernünk engedni méltóztatott karácsony titkát. Az Ő végtelen nagylelkű, mindent megelőző szeretetét. A hit évében köszönjük meg, hogy hozzánk is eljutott a hit fénye. A bölcseket az égi jel vezette el Betlehembe. Ma, amikor a nagy hitehagyás időszakát éljük a világban, a betlehemi csillag számunkra az Egyház. Mely feltündöklik a nagy sötétségben és elvezet az igazi Világossághoz.

Kövessük mi is a csillagot, menjünk Betlehembe, tekintsünk a gyermekre, mert szemeiben maga az Isten tekint az Ő teremtményeire. Ámen

S. M. B.