Nyilvánvalóan jeles ünnep a mai az Anyaszentegyházban, vagy legalábbis bűvös dátum a "január hat". Hogy miért is? Vegyük először sorra azt, hogyan jutottunk el a mai naphoz: az, hogy december 25-én van karácsony, és előtte kilenc hónappal (március 25.) Gyümölcsoltó Boldogasszony (Urunk fogantatása), még logikus és érthető. Másnap, december 26-án van Szent István diakónus, első vértanú ünnepe. Azután borszentelés Szent János apostol és evangélista ünnepén. Utána azokra a lemészárolt gyermekekre emlékezünk ünnepi szentmise keretében, akik a kisded Jézus helyett haltak meg. Majd elérkezünk Szent Család vasárnapjához. Máris egy olyan ünnep, amely nem illik a sorba: az ünnep tartalma ugyanis Jézus életében későbbi esemény, mintsem azonnal születése után pár nappal ünnepelhetnénk. Jézus szülei keresik őt, majd amikor megtalálják, elmondja nekik, hogy bizony "Atyja dolgaiban" kell lennie, és ezért énekli ezen a napon az Egyház, hogy jobb az Úr házában lakni, mint másutt. Következik január elseje, amikor Szűz Mária istenanyaságát üljük, de egyben ez a nap Jézus körülmetélésének napja is. Tehát már időrendben nem felel meg az ünnepkörnek a Szent Család vasárnapja. Január 6-án (ami nem mindig vasárnap - idén a magyar egyház szerencsés helyzetben van...) pedig Vízkereszt napja van: a napkeletről érkezett bölcsek, a kánai menyegző és Jézus megkeresztelkedése a Jordánban. Nos, ez utóbbit a következő vasárnapon ünnepeljük, Kelet viszont ezen a napon.
Ha mindezek után sem átlátható karácsony ünnepkörének a liturgikus reform utáni állapota és rendszere, ne csodálkozzunk. Nem is lesz az. Nyilvánvaló, hogy egy több száz éves hagyományon és teológián alapuló ünnepkört, ünnep-rendszert fel lehet rúgni különféle hozzá nem értő bizottságoknak... De ebbe most ne menjünk bele.
Címünk: Vagy amit akartok.
Shakespeare egyik meséjének címe most alkalmasnak látszik az előbbi bevezető után arra, hogy keresztény létünkről elmélkedjünk, így a polgári év elején. A három bölcs, mágus, király - nevezzük aminek akarjuk, hódolni mennek Jézus elé, akinek különféle ajándékokat adnak a hagyomány szerint. Istenségére, királyságára és halálára utalva. Leborulva adják át, és nem engedelmeskednek a földi hatalomnak: Heródesnek, aki Krisztus "jöttére remeg". Jézus emberré válását, születését ünnepeltük nyolc napig, de rögtön mellé teszi az Egyház a másik (és talán nagyobb) lényeget, hogy Jézus isten is, nem csupán ember. Emlékeztet erre Szent Család ünnepén - Atyja dolgaiban kell lennie; emlékeztet erre január elsején - Szűz Mária Theotokosz (Istenszülő), majd pedig most, amikor istensége kinyilvánul Kánában a menyegzőn.
A hívő ember legkifejezőbb viselkedése az emberré lett Logosszal szemben, ha leborul előtte, hiszen Ő az, aki "világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől".
Éppen ezért nem mindegy, hogy milyen módon ünnepeljük meg napról napra az Eucharisztiát. Keresztény életünk csúcsa és forrása a liturgia, ahol találkozik Isten és ember, átvonva magához Isten az embert. Kilépünk a profán térből és átlépünk a Szent terébe, ahol a pap által végzett liturgiában elővételezzük a mennyei liturgiát.
"Vagy amit akartok". A papok jól ismerhetik a szertartáskönyveinket, direktóriumunkat. Szinte mindegyikben találkozunk azzal a szófordulattal, hogy "ahogy tetszik", "ha alkalmas", stb. Igen, itt cseng a fülünkbe Shakespeare mese-címe: "Vízkereszt, vagy amit akartok". Vagyis most gondolhatunk a három királyra, akik "jöttek meleg országból" és "főtt kolbászuk mind elfogyott", hiszen "gyalog jöttek, mert siettek". Vagy gondolhatunk a Jordánra, ahol megkeresztelkedett Jézus, vagy éppen a kánai menyegzőre, ahol Mária kérte a bort a násznépnek. Természetesen mindhárom Jézus istenségére utal, de időrendben chaos vélhető.
A liturgia a hit kifejeződése, a hit legmélyebb és legmagasztosabb (legmerészebb) megélése. Valóban lehet a hitet "így is, úgy is" kifejezni? Valóban összekapcsolódhat ég és föld a szentélyben "így is, úgy is"? Nem. Éppen ezért hitünk ne úgy alakuljon, ahogy "akarjuk", hanem adjuk át magunkat Isten akaratának, a Szentlélek működésének. Az ünnep legfontosabb üzenete az, hogy tiszteljük és imádjuk az élő Istent, aki nem átallott emberré lenni, és meghalni a kereszten értünk, bűnös emberekért. Legyünk a hit kifejezésében és megélésében következetesek, hűségesek az Egyház mindenkori teológiája és liturgiája iránt, amelyet nem "emberkéz alkotott", hanem a Szentlélek. Habár nehéz eligazodni liturgikus könyveinken, olykor a direktóriumon is, mégis álljunk "szilárdan a hitben", legyünk hűek Róma püspökéhez, és tegyük azt, amit hitünk diktál. Ünnepeljük a hitet tisztán, egyértelműen, hiszen nem a saját művünk a liturgia, hanem "Opus Dei", az Isten műve. Ezért nincs helye annak, amit akarunk, nincs helye egyéni kezdeményezéseknek vagy ötleteknek. Az Isten előtti hódolatunk önmagunk teljes átadása - ennek jele pedig a feltétel nélküli leborulás: Epifánia, ahogy Isten akarja.