A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2013. január 6., vasárnap

Isten felé menni - XVI. Benedek pápa beszéde a püspökszentelésen


A Vízkereszt alkalmából bemutatott ünnepi szentmisén a Szentatya az ünnep eredetéről és mai jelentőségéről beszélt. Számos bíboros és püspök koncelebrált vele. Ma szentelte püspökké személyi titkárát, Georg Gänsweint. 
Kifejtette, hogy a hívő egyház számára a keleti bölcsek, akik a csillagot követve találtak Betlehembe, egy történelmet átívelő folyamat elején voltak. Ezért a mai liturgiában az evangélium és a próféciák ide vonatkozó részeit olvashatjuk. 
A napkeleti bölcsek Jézushoz tartó zarándoklatáról mint a népek zarándoklatáról, és Isten kereséséről beszél. Ahogyan a pásztorok, akik az újszülött Jézus első látogatói voltak, Izrael szegényeit, és az alázatos lelkeket személyesítik meg, akik közel állnak Jézushoz, úgy a bölcsek a napkelet elöljárói a kereső embereket személyesítik meg, akik évszázadokon át a gyermek Jézus felé zarándokoltak, megtalálták őt és hódoltak Neki. 
Az Egyház ezt az ünnepet az Istenség megjelenésének, az isteni jóság és szeretet megnyilvánulásának, Epifániának/Vízkeresztnek nevezi.
Ezen jeles alkalomból, a Boldog II. János Pál Pápa által megkezdett hagyományhoz híven Benedek pápa 4 püspököt is felszentelt, hangsúlyozva az esemény kapcsolatát a mai ünnephez:
„A püspökök mint a Napkeleti Bölcsek útnak indultak, hogy megismerjék Istent. Olyan emberek, akikben a történelmi korok és feladatok különbözőségét tekintve is megláthatunk közös vonásokat. Emberek, akik az ismeretlen felé indultak meg, akik egy bizonyos nyughatatlan szívvel rendelkeztek. Akik nem elégedtek meg egy biztos jövedelemmel és jómódú társadalmi státusszal. Egy magasabb realitást kerestek, egy lényegi dolgot rólunk, Istenről, a világról. Az ő külső zarándoklatuk a belső keresésük kifejeződése. Emberek, akik keresték Istent, akik bátrak és alázatosak a hitben. A bátorság, hogy szilárdan az Igazsággal legyünk, elkerülhetetlenül olyan, mint amikor az Úr bárányként farkasok közé küld bennünket. De aki féli az Urat, nem fél semmitől. Az istenfélelem felszabadít az emberektől való félelemtől. Szabaddá tesz!”
A Szentatya a belső zarándoklat legfőbb útjaként az imádságot jelölte meg, és annak fontosságáról beszélt. Szent Ágostont idézve a következőt mondta: „az ima nem más, mint az Isten utáni óhajunk aktuális, szélsőséges megnyilvánulása.”
Zárásképp a következő gondolatokat mondta:
"A Bölcsek követték a csillagot és így végül elérték Jézust, a legnagyobb fényességet, amely beragyog minden embert, aki a világra jön. Mint a hit zarándokai, ők maguk is a történelem egén tündökölnek és mutatják számunkra az utat. Mindez ránk is vonatkozik, hogy oszlopokká váljunk, akik mutatják az utat az életben." (B. Zs.) 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...