A sorozat legújabb részében olvassák el Christoph Schönborn bíboros gondolatait:
Egy nagyon is világi csoda (Jn 2, 1-11)
Újra és újra hatást tesz rám, hogy mily nagy szeretettel és gondossággal készülnek elő korunkban a menyegzőre. A menyegző, amikor sokan egyszerűen csak „összeállnak”, és hűségnyilatkozat nélkül élnek együt, akkor sem veszíti el a maga fényét és ünnepélyességét. Mindent pontosan megterveznek, kigondolnak és kiviteleznek. Az ilyen előkészületek hónapokat vehetnek igénybe. Miért ennyire különleges a menyegző?
Azt gondolom, azért, mert a házasság olyas valami, ami egyfajta minataképként mélyen az emberi lélekből eredeztethető. Egy boldog életbe, egy szép jövőbe vetett remény, mind ez összeköt bennünket az esküvővel.
A Bibliában ezért a menyegző az Isten és az ember harmónikus, boldog együttlétét fejezi ki. Az Istenre mint vőlegényre, népére pedig mint jegyesére tekinthetünk: annyira szívből jövő, annyira hűséggel teli és annyira törhetetlen az a szövetség, amit Isten velünk, emberekkel örökre kötött.
Lehet ez alapja annak, hogy első csodáját Jézus miért egy menyegző alkalmával tette? Nem tudjuk, hogy hívták a jegyespárt. Csupán a helység ismert: Kána, Názáret közelében. Keleti szokás szerint sok vendég hivatalos. A jegyespárnak egy menyegző elég sokba kerül. Nem csupán Mária volt hivatalos, hanem fia, Jézus is, aki híressé kezd lenni, és az ő tanítványai is vele együtt a meghívottak közt vannak. Hány meghívott volt? Nem tudjuk. Mindazonáltal biztosan nem kevesen voltak.
És itt történik az a kínos eset, hogy fogytán a bor. Ez szégyen a vendéglátók számára. Mária éber, anyai tekintettel veszi észre a helyzetet, és fordul közvetlenül fiához. Még sem szólítja fel arra, hogy csodát tegyen. Csupán közli vele, amit csendben észrevett: „Nincs több boruk”.
Jézus nem éppen kedvesen reagál: „Mit akarsz tőlem asszony?” Ez nem az a hangnem, amit egy szerető fiútól várnánk. Miért ennyire nyers Jézus? „Még nem jött el az én órám” – válaszolja. Jézus nem önhatalmúan és saját akaratból cselekszik. Amit ő tesz, azt azért teszi, mert Isten akarata. Jézus nem „magamutogató”, aki a karrierjét tartj a szem előtt. Csupán Isten tervét akarja megvalósítani, nem pedig a saját feje után menni.
Hányszor nem figyelünk arra, hogy „elérkezett ez a mi időnk”, hogy a megfelelő időpont, a helyes pillanat-e. Csupán saját elképzelésünk, saját akaratunk van a fejünkben – és alkalmatlan időben cselekszünk, és ez gyakran kárunkat okozza. Mennyire fontos az, hogy a legjobb pillanatot tekintsük!
És ami megdöbbentő: Mária nem nyüstöli tovább Jézust. Csupán azt mondja a szolgáknak: „Tegyétek, amit mond”. Jézus pedig valami tényleg szokatlan dolgot mond nekik. És ezt meg is teszik: Kb. 600 liter vizet töltenek hatalmas korsókba. És amit azokból merítenek, a legjobb bor.
Nem mond ez sokat el Jézusól? Első csodáját egy menyegzőn tette, és látta, hogy a vendégeknek a bor öröme nem elég: Jézus a jegyespárnak és minden embernek boldog életet kíván. Hogy ezt nekünk megmutassa, nem restell egy nagyon „világi” csodát is tenni. (ford. Tóth Vencel)
Újra és újra hatást tesz rám, hogy mily nagy szeretettel és gondossággal készülnek elő korunkban a menyegzőre. A menyegző, amikor sokan egyszerűen csak „összeállnak”, és hűségnyilatkozat nélkül élnek együt, akkor sem veszíti el a maga fényét és ünnepélyességét. Mindent pontosan megterveznek, kigondolnak és kiviteleznek. Az ilyen előkészületek hónapokat vehetnek igénybe. Miért ennyire különleges a menyegző?
Azt gondolom, azért, mert a házasság olyas valami, ami egyfajta minataképként mélyen az emberi lélekből eredeztethető. Egy boldog életbe, egy szép jövőbe vetett remény, mind ez összeköt bennünket az esküvővel.
A Bibliában ezért a menyegző az Isten és az ember harmónikus, boldog együttlétét fejezi ki. Az Istenre mint vőlegényre, népére pedig mint jegyesére tekinthetünk: annyira szívből jövő, annyira hűséggel teli és annyira törhetetlen az a szövetség, amit Isten velünk, emberekkel örökre kötött.
Lehet ez alapja annak, hogy első csodáját Jézus miért egy menyegző alkalmával tette? Nem tudjuk, hogy hívták a jegyespárt. Csupán a helység ismert: Kána, Názáret közelében. Keleti szokás szerint sok vendég hivatalos. A jegyespárnak egy menyegző elég sokba kerül. Nem csupán Mária volt hivatalos, hanem fia, Jézus is, aki híressé kezd lenni, és az ő tanítványai is vele együtt a meghívottak közt vannak. Hány meghívott volt? Nem tudjuk. Mindazonáltal biztosan nem kevesen voltak.
És itt történik az a kínos eset, hogy fogytán a bor. Ez szégyen a vendéglátók számára. Mária éber, anyai tekintettel veszi észre a helyzetet, és fordul közvetlenül fiához. Még sem szólítja fel arra, hogy csodát tegyen. Csupán közli vele, amit csendben észrevett: „Nincs több boruk”.
Jézus nem éppen kedvesen reagál: „Mit akarsz tőlem asszony?” Ez nem az a hangnem, amit egy szerető fiútól várnánk. Miért ennyire nyers Jézus? „Még nem jött el az én órám” – válaszolja. Jézus nem önhatalmúan és saját akaratból cselekszik. Amit ő tesz, azt azért teszi, mert Isten akarata. Jézus nem „magamutogató”, aki a karrierjét tartj a szem előtt. Csupán Isten tervét akarja megvalósítani, nem pedig a saját feje után menni.
Hányszor nem figyelünk arra, hogy „elérkezett ez a mi időnk”, hogy a megfelelő időpont, a helyes pillanat-e. Csupán saját elképzelésünk, saját akaratunk van a fejünkben – és alkalmatlan időben cselekszünk, és ez gyakran kárunkat okozza. Mennyire fontos az, hogy a legjobb pillanatot tekintsük!
És ami megdöbbentő: Mária nem nyüstöli tovább Jézust. Csupán azt mondja a szolgáknak: „Tegyétek, amit mond”. Jézus pedig valami tényleg szokatlan dolgot mond nekik. És ezt meg is teszik: Kb. 600 liter vizet töltenek hatalmas korsókba. És amit azokból merítenek, a legjobb bor.
Nem mond ez sokat el Jézusól? Első csodáját egy menyegzőn tette, és látta, hogy a vendégeknek a bor öröme nem elég: Jézus a jegyespárnak és minden embernek boldog életet kíván. Hogy ezt nekünk megmutassa, nem restell egy nagyon „világi” csodát is tenni. (ford. Tóth Vencel)
