A magyar kultúra napja - kell-e a kultúra?

Esztergom látványtérképe - forrás: latvany-terkep.hu

Mai bejegyzésünkben leginkább arra a kérdésre keressük a választ, hogy egyáltalán kell-e a kultúra, és a kultúra terén mi lehet a feladata az Egyháznak? 

A kérdésre adott egyértelmű válasz természetesen az IGEN. De - álljunk meg egy szóra. 

Nagyon sok olyan fiatal van, aki a kultúrát nem zárja falak közé, hanem kulturáltan él, gondolkodik, beszél, cselekszik. Pontosabban a kultúrában él, gondolkodik, beszél, cselekszik. Minden lépését az határozza meg, hogy van egy tanult anyanyelvünk, vannak zseniális íróink és költőink, voltak és vannak zeneszerzőink, csodálatos tárgyi és szellemi örökségnek vagyunk gazdái. Mert nemcsak a múzeum igazgatója gazdája egy gyűjteménynek, hanem a látogató, érdeklődő ember is, aki már érdeklődése miatt is kapcsolatba került a kultúrával. A kultúrának része a történelem, és a történelemnek is része a kultúra. Ezek elválaszthatatlanok egymástól. Igen, de hogyan lehet jövőt építeni, főleg kulturált jövőt? A történelem ismeretében és elfogadásában. A történelmet pedig mi is formáljuk, azzal a tudattal, hogy Isten a történelem Ura. 

Az Egyháznak küldetésénél fogva feladata a kultúra formálása, továbbadása. Gondoljunk csak a középkori kódexekre, vagy a gregoriánra, énekkincsünkre, népi hagyományainkra. Vagy a szebbnél szebb miseruhákra, amiket kézzel készítettek, de ide sorolhatók a liturgikus eszközök, tárgyak. A kultúrában részt vesz a kántor, a sekrestyés, de az is, aki elkészít egy plébániai újságot. Ugyanúgy, csak talán más szinten, mint egy megyéspüspök. Nagy felelősség alakítani a kultúrát, de felelősség használni is. A kultúrát használni mindennapos feladat. Megnyilvánul abban, hogy miként társalgunk egymással, hogy milyen éneket és zenét hallgatunk munka közben vagy szabadidőben, hogy milyen ruhákban járunk, hogy milyen társaságban érezzük igazán jól magunkat... Ebben az Egyház is részt vállal, hiszen küldetése kialakítani, megteremteni azokat a fórumokat, melyek lehetőséget biztosítanak a kultúrának. Vannak-e könyvtárak a plébániákon? Szoktunk-e felolvasó esteket tartani? Járunk időnként múzeumba vagy színházba (netán operába) fiataljainkkal? Megtanítjuk-e nekik, hogy milyen kulturális örökség van a közvetlen környezetükben?

Sajnos közösségi alkalmaink egyre kevésbé felelnek meg elődeink hagyatékának. Nagy munkát végeznek azok a közösségek, ahol valódi cél az egyes ember és társadalom egészének formálása a kultúra segítségével, és olykor anyagi áldozatokat is vállalnak ezért. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy sok helyen nem a valódi értékek mentén folyik a munka. 

A középkori Esztergomban a helyi diákok énekeltek a székesegyházban a káptalan tagjaival. A szerzetesrendek jelentős irodalmi és zenei tevékenysége máig maradandó európai érték lett. (A gondolatmenet folytatását az Olvasóra bízom.)

Kell-e a kultúra? Van, akinek igen. És akiknek igen, azok azt kérik a többiektől, hogy ne vonják meg a lehetőséget, de legfőképpen ne tagadják meg múltjukat. Múltjukat a történelem, a kultúra és a genetika szintjén sem. Mert biztos, hogy minden nemzedékben akadtak olyanok, akik erejükhöz mérten nagyot alkottak és sokat tettek a kultúra érdekében. Nemcsak ápolnunk kell a kulturális értékeket, hanem alkotni is! Ezért nem mindegy, hogy mit és hogyan éneklünk a templomban, ezért nem mindegy, hogy a pap milyen miseruhát vesz fel... 

Próbáljunk meg a következő napokban, hetekben konkrétan tenni a kultúra érdekében. Akár azzal, hogy egy nívós könyvet adunk ajándékba valakinek, vagy elhívjuk egy koncertre. De azzal is tehetünk érdekében, ha egy "nagy magyar" életét elolvassuk, vagy újra végignézzük ezer éves történelmünket. Ha pedig jó idő lesz, még akár kirándulhatunk is olyan helyekre, ahol régen pezsgő kulturális élet volt...